Kétnapos tanácskozást tartottak Damaszkuszban Irak szomszédainak külügyminiszterei, s nem sokon múlt, hogy részt vegyen a megbeszélésen Hosjar Zebari, a bagdadi külügyek ideiglenes irányítója is. Szerencséjére csak pénteken kapta meg a meghívót, így az idő rövidségére hivatkozva utasíthatta vissza a részvételt. Mert az azért nem kétséges, hogy Irak külpolitikáját egy darabig még nem Bagdadból irányítják.
Szírián kívül Irán, Törökország, Szaúd-Arábia, Kuvait, Jordánia és kakukktojásként Egyiptom képviseltette magát a tanácskozáson, amelynek résztvevői egyfelől elítélték az Irakban kibontakozó gerillatámadásokat, másfelől visszautasították az USA beavatkozási vádjait, végül pedig felszólították Washingtont, hogy állítsa helyre a biztonságot a térségben és az országban. Az iraki külügyminiszter távolmaradásából arra kellene következtetni, hogy - mondjuk így - nem az Egyesült Államok kezdeményezte a damaszkuszi konferencia összehívását. Nem kerülheti el a figyelmet ugyanakkor, hogy valamilyen formában valamennyi jelenlévő különleges kapcsolatot ápol Washingtonnal: különösen jót vagy rosszat. Utóbbiakról szólván: Irán a gonosz tengelyének alkatrésze, épp csak elkerülte most a nukleáris fegyverkezés vádjának ódiumát; Basar Aszad szí-
riai elnök pedig annak ellenére vállalkozott a találkozó megszervezésére, hogy országa ugyancsak gonosz birodalmi tagjelölt, s az amerikai kongresszus a napokban szavazott meg ellene gazdasági és diplomáciai szankciókat. Az az amerikai vád is elsősorban Szíriára hullik vissza, hogy Irakban külföldi terroristák harcolnak az amerikaiak ellen. Meglehet, a találkozó célja éppen az volt, hogy az Aszaddal vállalt szolidaritást juttassa kifejezésre. (SzH)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.