Egy orosz Európában

Reálpolitikát tanúsít Európa Oroszország iránt, s a formálódó közös külpolitika nagyobb dicsőségére ez egyszerre érvényes a tagállamokra és a közösségre is. Vlagyimir Putyin orosz elnök a múlt héten Európában járt; Rómában Silvio Berlusconival olasz kormányfői minőségében és az Európai Unió soros elnökeként is tárgyalt, ekkor Romano Prodi bizottsági elnök és Javier Solana külpolitikai főképviselő társaságában. Felkereste Putyin ezenkívül Párizst is, ahol Jacques Chirac elnökkel tanácskozott.

Az európaiak tudomásul vették, hogy Putyin leszámolt a Jukosz olajtársaság politikailag renitensnek mutatkozó vezetőjével; "orosz belügy" - nyilatkozott utóbb Prodi. Ha szóvá is tették a csecsen fejleményeket, annak nem maradt nyoma, vagyis mintha fölöttük is napirendre térnének. Ráadásul az EU vezetői azt is megígérték, hogy segítenek fölgyorsítani Moszkva csatlakozását a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) - egy olyan pillanatban, amikor épp a Jukosz-ügy kapcsán mintha az bizonyosodna be, hogy Oroszország mégsem annyira működő piacgazdaság, inkább a diktatórikus reflexek működnek az országban.

Mit ad mindezért Moszkva? Ami francia szempontból értékes: változatlanul kitart az amerikai Irak-politikát elutasító biztonsági tanácsi egységfront mellett - ennek részleteiről lehetett szó Párizsban. Az uniónak mint gazdasági egységnek Putyin kilátásba helyezte azt, hogy az energiaelszámolásban a dollárról áttérnek az euróra. Ennek jelentőségét nem lehet túlbecsülni még akkor sem, ha a megállapodás végéhez odabiggyesztették, hogy ez a szállítók és a vevők megegyezésén múlik. Szó van ezenkívül az orosz és az európai energetikai piacok összekapcsolásáról és új északi gázvezeték építéséről is. (SzH)