Javuló kilátások kérdőjelekkel

Az Európai Bizottság a héten hozta nyilvánosságra az euróövezetre vonatkozó új előrejelzését. E szerint megkezdődik az Európai Unió országainak kilábalása az előzetes várakozásokkal szemben hosszabb recesszióból, mert 2004-ben a GDP növekedése az idei stagnálás körüli 0,4 százalékról 1,8-re gyorsul.



n Az előzetes várakozásokkal szemben és az első negyedév biztató folyamatai ellenére 2003-ban az euróövezet a közös valuta bevezetése óta eltelt öt év leggyengébb növekedését produkálja, és a 2002-es alig 1 százalékos bővülést követően a növekedés a tavalyi kevesebb mint fele lesz. A bővülés lassulását az eredményezte, hogy 2003-ban mind a külső, mind a hazai kereslet hozzájárulása a növekedéshez erőteljesen gyengült. Az export az idén az import 2 százalékos bővülése mellett stagnál, a vállalati beruházások tovább mérséklődnek, amit nem ellensúlyoz a lakossági fogyasztás növekedése (amely azonban kevesebb mint fele az 1998-2001-es átlagos bővülésnek) és a közösségi fogyasztás növekedése (ami viszont a 3 százalékos deficitkritérium ismételt megsértését eredményezi Német- és Franciaországban).

Ilyen előzmények után az Európai Bizottság úgy látja, hogy a recesszió mélypontját az euróövezet elérte, és jövőre megkezdődik a régóta várt kilábalás. Ehhez hozzájárul, hogy javulnak az USA és Ázsia növekedési kilátásai, ami a világkereskedelem élénkülését és a bizalmi indexek javulását eredményezi. Az export bővülése amellett is gyorsulhat, hogy rövid távon inkább az euró erősödése, semmint gyengülése várható. Az idei csökkenést követően jövőre a várakozások szerint növekednek a vállalati beruházások, mert az alacsony kamatlábak, az idei és tavalyi racionalizálások, valamint a termelési költségek lassú bővülése lehetővé teszi növelésüket. A közösségi fogyasztás elkerülhetetlen visszaszorulását semlegesíti a magánfogyasztás növekedése, köszönhetően az alacsony kamatlábaknak és az erőteljes tőzsdei és ingatlanárakból eredő vagyonhatásnak is.

Bár a bizottság jelentésében a kedvező elemekre helyezte a hangsúlyt, mindenképpen szót kell ejteni a konjunkturális kilátásokat beárnyékoló tényezőkről is. Az euróövezet növekedésére kedvezőtlenül hat, hogy a német gazdaság bővülési kilátásai továbbra is az átlagosnál rosszabbak. A termelékenységet erősítő és a kínálati alkalmazkodást javító reformok késnek, illetve kedvezőtlenül befolyásolják rövid távon a keresleti várakozásokat.

A másik kockázati tényező, hogy 2004-ben elkerülhetetlen lesz az államháztartási hiányok erőteljesebb csökkentése, amit a kedvezőbb ciklikus hatás mellett egyedi lépésekkel is elő kell segíteni. Az államháztartási kiadások racionalizálásával szemben megnyilvánuló erőteljes ellenállás mutatja, hogy ez lassú és a várakozásokat kedvezőtlenül befolyásoló folyamat, ami nemcsak a közösségi, de a lakossági fogyasztás növekedését is korlátozza. Ezt vélhetően 2004-ben nem semlegesíti, hogy az EKB-nek nem kell kamatot emelni, hiszen az inflációban nem várható gyorsulás, illetve a monetáris kondíciók indexe az euró várható erősödése mellett nem lazul.

Ugyanakkor a közös valuta erősödése és ennek a mértéke fontos lehet a konjunktúra szempontjából: annak ellenére, hogy az euróövezet exportja elsősorban a külső kereslet változására reagál, egy jelentős euróerősödés már gyengítheti az export növekedését, és visszavetheti a bővülési kilátásokat.

Végezetül figyelembe kell azt is venni, hogy hosszabb távon az euróövezet növekedése a kínálati tényezők alakulásától, tehát a munkaerő, tőke kínálatának növekedésétől és a termelékenység változásától függ. Annak ellenére, hogy ebben a tekintetben ambiciózus célok fogalmazódtak meg 2000-ben (lisszaboni célok), eddig a foglalkoztatás bővítésében, a munkahelyteremtésben, a k+f kiadások és a termelékenység növelésében megjelölt célok nem vagy alig teljesültek. E nélkül pedig aligha lehet tartósan magasabb szintre emelni a régió növekedési dinamikáját.

Az euróövezet kilábalása időben lassúbb, dinamikájában visszafogottabb lesz a korábban vártnál: a GDP bővülése elmarad a korábbi évekre jellemző dinamikától, hiszen az övezet 1996-2000 között átlagosan 2,7 százalékkal növekedett. Ezért a kibontakozó európai konjunktúra által keltett keresleti hatás 2004-ben még mérsékelt lesz a magyar exportőrök számára. Ez különösen igaz akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az exportunkban meghatározó súlyú Németország, Ausztria és Olaszország továbbra is az alacsonyabb növekedési dinamikájú gazdaságok közé tartozik majd, és így az export növelése korlátokba ütközik. Ezt figyelembe kell venni a növekedési és költségvetési kilátások tervezésénél.