Lassulási verseny
Kiderült: a vezető szocialista politikusok a dolgok állását meghányva és vetve arra jutottak, a továbbiakban mellőzik a "kibeszélés" módszerét. Nagyjából egy hét kellett ahhoz, hogy valaki "kibeszélje" a nemes elhatározás tartalmát. Ebből is kitűnik, a széles néptömegek fölöslegesen rettegtek attól, hogy a nagyobbik kormánypárt belső életéről és munkásságáról szóló információk nélkül maradnak.
Az MSZP felső régióiban egyébként valamifajta egyensúlyi helyzet állt elő. A már javában a Kovács László utáni időkre készülő generáció egyetlen prominense sem tudta ugyanis magához ragadni és megtartani az imaginárius kormány rúdját, nincs az a potenciális elnökjelölt, aki képes lenne riválisai fölé kerekedni. Ennek okán az - egymással - elégedetlenek Lamperth Mónikától Juhász Ferencig, Szili Katalintól Kiss Péterig és Lendvai Ildikótól Hiller Istvánig inkább úgy döntöttek: esztendeig békésen tengetik napjaikat, aztán majd csak lesz valahogy. Bizonyára igazuk van, és tényleg lesz valahogy. Egyelőre annyi valószínű, hogy jövő év ősze helyett a következő esztendő tavaszán, egy szuszra választanak a szocialisták mindent: pártelnököt, miniszterelnök- és államfőjelöltet. Hátha addig kinövi magát valaki. Ki tudja, tán még a mostanában árnyékra vetődő Gyurcsány Ferenc is összeszedi magát.
A szocialistáknak talán nem is fontos sietniük. Ellenfelük, a Fidesz is csak botladozik, sehogyan sem sikerül tartania a "megújulási" ütemterveket. Ahhoz képest, hogy eredetileg decemberben le szerették volna vonni a szövetségesülés tanulságait, eddig a szépreményű választókerületi elnökök alig több mint harmadát sikerült megtalálniuk.
A verseny így most a ki kevésbé lassú kérdés jegyében zajlik. Meglehet, pont emiatt nem is érdekes annyira. (GA)
