Menő miniszterek
Tíz órán át szavazgatni ugyanarról nem leányálom - pláne, ha a költségvetésről van szó -, úgyhogy helyesebb nem irigyelni jó dolgukért a képviselőket. Igaz, mindegyikük tisztában van bonyolult feladatával: a kormánypártiaknak a nem, az ellenzékieknek az igen gombot indokolt nyomogatniuk ütemesen. (A Fidesz tavalyi rekordteljesítményét megismételve ezernégyszáz módosító indítványt nyújtott be. A büdzsét nem ráncba szedni, hanem szétzilálni hivatott ellenzéki javaslatok pedig - köztudomású - azért vannak, hogy leszavazzák őket.)
Közben megint felmerült, hogy egy-két miniszter végre távozhatna - akár érdemei elismerése, akár mulasztásai felhánytorgatása mellett. Itt van például (még) a derék László Csaba, aki minden találgatáskor első a menesztendőnek vélt személyek hevenyészett listáján. A pénzügyminiszter szokás szerint cáfol, de hát ez a dolga. A kérdésre a büdzsé elfogadását követően térünk vissza.
Más a helyzet Németh Imrével. Az agrárminiszter pozícióit megrendítette az Európai Bizottság feddése (a különböző színű lapokra vonatkozó szimbolikát mellőzzük). Lehet azt is mondani, hogy a mezőgazdaság uniós felkészülésében megmutatkozó hiányosságoknak nem ő az egyszemélyi felelőse. De tény: az agrárium állapota gyatra, és a minisztert Németh Imrének hívják. Innen nézvést akkora evidencia, mint egy hombár: ha a lemaradásokat nem hozzák be 2004. május 1-jéig, a tárcavezértől elbúcsúzunk.
Különben is tudjuk, a jelenlegi kormányban védett férfiak (és hölgyek) nincsenek, az egy Kovács Lászlót leszámítva. Ám a külügyek legfőbb irányítójának is megvan a maga baja. Szegény éppen szégyenkezik, hogy angolna helyett nem (két pár) virslit evett Söjtörön. Hiába, ez egy igen fontos probléma. (GA)
