Országjelentésre várva

Holnap teszi közzé szokásos országjelentéseit az Európai Bizottság az EU-ba igyekvő 13 ország haladásáról a tagsági követelmények teljesítéséhez vezető úton. Illetve a jövőre csatlakozó 10 állam esetében a jelentés mégsem lesz szokásos, s nem csupán elnevezésében fog különbözni az 1998 óta minden évben ilyentájt kiadott anyagoktól (a "rendszeres jelentés" helyett a "monitorjelentés" nevet viseli). Keményebb is lesz, mint elődei: elmarad a "jó cselekedetek" felsorolása, s főleg a felkészülés hiányosságai, a hátralévő tennivalók lajstromba vétele áll majd a középpontban.

Ez, alig fél évvel a csatlakozás előtt, érthető és méltányolandó is, ideje abbahagyni a tiszteletköröket és az égető tennivalókra összpontosítani. (Mellesleg ez az unión belüli munkamódszernek is jobban megfelel.) Merthogy ilyenek jócskán akadnak. Magyarország például az agrárjogalkotásban, a pénzügyi ellenőrzés terén, a közbeszerzési törvény lassú megújulása miatt számíthat ejnye-bejnyére. Komolyabb pofonra - a csatlakozási szerződés egyes rendelkezései felfüggesztésének, közkeletű néven a védzáradéknak kilátásba helyezésére - azért nem, mert egyrészt erről csak tavaszszal kell majd dönteni, másrészt a hiányosságok jelentős része esetében önmagunkat büntetjük az elmaradással. A mezőgazdasági integrált irányítási és ellenőrzési rendszer vagy a vidékfejlesztési program késlekedése például az EU-pénzek lehívását veszélyezteti.

Mégsem Magyarországot fogja említeni negatív példaként kedden Günter Verheugen bővítési biztos a jelentések ismertetésekor, hanem (ha egyáltalán valakit, akkor) Lengyelországot. Ott még nagyobb a baj. Igaz, az eminens szerepére sem törhet hazánk, azt, úgy tűnik, Szlovénia érdemli ki. (UGy)