SZDSZ - mernek kicsik lenni

A 2004. évi adótörvények kapcsán lezajlott, a koalíció népszerűségét megtépázó polémia nyilvánvaló nyertese a Szabad Demokraták Szövetsége. A szabad demokratáknak sikerült keresztülvinni akaratukat, ami ezúttal a párt tisztesen növekvő támogatottságában is megmutatkozott. Ebben meghatározó szerepet játszik, hogy az SZDSZ a liberális elvek szakadatlan sulykolását mellőzve immár pragmatikus politizálást folytat.



n Évről évre visszatérő válságai egyikéből az előző ciklus közepén úgy próbált kivergődni az SZDSZ, hogy élére emelte a Budapesten hosszú ideje sikeres Demszky Gábort. A nagyra törő elnökjelölt megválasztásakor arról beszélt: a pártnak minden esélye megvan, hogy akár tizenöt százalékos népszerűségre tegyen szert. A történet vége - illetve folytatása - emlékezetes: a főpolgármester pillanatok alatt megbukott, s a veszni látszó fejsze nyelét az egyszer már bevált Kuncze Gábor ragadhatta meg. Merészség lenne azt állítani, hogy kizárólag a régi-új prezident céltudatos politizálása tartotta a Házban a pártot. Ehhez a puszta véletlen is hozzájárult, hiszen a parlamenti küszöb átlépése alig néhány ezer szavazaton múlott.

A szabad demokraták ma már nem ábrándoznak hajdanvolt nagyságuk újrateremtéséről. A rendszerváltó időszaknak vége. Úgy alakult, hogy a rendszerváltó pártoknak meg kellett békülniük sorsukkal. Azzal, hogy már nem csupán és nem elsősorban rajtuk múlik az ország fejlődési pályáinak kijelölése. Az értelmiségi dominanciájú SZDSZ-nek ez módfelett sokáig - jóval hosszabb ideig, mint párjának-ellenfelének, az MDF-nek - sehogyan sem ment. Vezetői azt hitték, eszméik, következetességük és hozzáértésük az egyetlen záloga annak, hogy Magyarország demokratikus és élhető hely legyen. (Az 1994-es koalíciókötést is úgy indokolták: azért társulnak az MSZP-vel, nehogy a szocialisták mindent elrontsanak.)

Ennek vége. A szabad demokraták felmérték és el is fogadták, hogy mekkorák. Az SZDSZ kis párt. És mernek kicsik lenni.

Megítélésem szerint a realitások tudatosítása teszi lehetővé az SZDSZ érdekeinek általában sikeres érvényesítését, és ezen keresztül azt, hogy valós súlyukhoz képest figyelemre méltó eredményeket érjenek el. Miután a Kuncze Gábor-féle vonal meghatározó helyzetbe került a pártban, többé-kevésbé elérték, hogy az alakulat ne értelmiségi vitaklubként működjön. Kétségtelen: bekerül a hírekbe, ha Ungár Klára kifejti a kormány bukására vonatkozó elméletét, ám a "belső ellenzék" mégis erőtlennek és érdektelennek látszik.

Az SZDSZ-t összességében már nem a liberális elvek szakadatlan hajtogatása jellemzi. Konkrét kérdések, ügyek vannak ehelyett. Olyan témák merülnek fel, amelyek kapcsán felidézhető a világos és koalíciós partnerétől különböző SZDSZ-vélemény. Nem vitás, másfél év alatt kihagytak néhány ziccert: részben elbukott a drogtörvény liberalizálására és teljesen az átvilágítási jogszabály kiterjesztésére vonatkozó szándékuk, s meghátráltak Medgyessy Péter ügynökügyének fellángolásakor. (Utóbbi esetben úgy léptek, ahogyan lehetett.)

Az adótörvények vitájában képviselt álláspontjuk sikere azonban - egyelőre feltétlenül - felülírja kudarcaikat. Meglehet, valamelyest a vállalkozásbarát és versenyképesség-párti gazdaságpolitika is a kisebbik koalíciós párthoz köthető. (A gazdasági tárcát SZDSZ-miniszter vezeti.) Ennek azonban direkt módon nem sok a hozadéka. Az átfogó és jól érthető gazdaságfilozófiával például adós a koalíció. Amit a vállalkozók kedvére tesz - a társasági adó csökkentésétől az evahatár kiterjesztéséig -, az nem biztos, hogy automatikusan voksokra váltható. (Persze ettől még örvendetes - de ez egy másik téma.)

Érthetőbbek és egyértelműbbek a 2004. évi szja-tábla kapcsán kibontakozott vita következményei. Ez esetben néhány egyszerű számról volt szó csupán, amelyek kapcsolata a választópolgárok sokaságának zsebével közvetlennek tűnik. A SZDSZ kitartott, és jól járt. A 2002-ben elfogadott tábla maradt. Már a "visszamódosítás" ötletének nyilvánosságra kerülése is csapás volt a kormány népszerűségére, ám ez a csapás ezúttal csak a szocialistákat sújtotta.

2003 őszének nyilvánvaló nyertesei a szabad demokraták tehát. (A Fidesz valóban megelőzte az MSZP-t, csakhogy nem azért, mert gyarapította táborát. A helycsere oka, hogy a szocialisták elveszítették híveik jelentős részét.) A mindenkor regnáló koalíció kisebb tagjai az előző ciklusokban rendre tovább vékonyodtak. Az SZDSZ mostanában hatékonyan próbálja - magára nézve - "kiiktatni" ezt a törvényszerűséget. Mivel prominensei tudják, hogy az öt-hat százaléknak nem a tizenöt az alternatívája, hanem a súlyos bukás, jók az esélyeik.