z Manapság a globalizáció lett az egyik legdominánsabb gazdasági trend. A nemritkán egy-egy államnál is nagyobb gazdasági erővel bíró transznacionális vállalatok mellett marad élettér a kisebb társaságoknak?

Az üzleti világot sohasem kizárólag egy tendencia mozgatja. Így például a globalizáció mellett megjelenik a regionalizáció is. Az egyes térségek, országcsoportok sajátos kulturális, gazdasági, társadalmi háttérrel rendelkeznek, amihez egy globális méretekben gondolkodó és működő cégbirodalom rendszerint csak igen nehezen tud alkalmazkodni. Azoknál a termékeknél és szolgáltatásoknál, ahol a nemzeti keretek a gazdasági hatékonyságot követve szűknek bizonyulnak, a transznacionális vállalatok megjelenése idővel elkerülhetetlen. Ha azonban az adott térség egyedi sajátosságokkal bír, amelyekhez alkalmazkodva versenyelőnyre tehetünk szert, és sikeres stratégiát építhetünk, létrejöhetnek a térségre szakosodott vállalatok, egyfajta "regionális multik". Ilyen regionális társaságok alakultak ki például az egymáshoz kulturálisan közel álló skandináv vagy latin-amerikai országokban, illetve térségünkben is. Ugyanakkor a piacok globális integrálódásával egyre kevesebb lesz számukra a hely. Ha egy piacon a fogyasztói igények világszerte hasonlók, a standardizált terméket kínáló, globálisan gondolkodó holdingok méretükből adódó versenyelőnyeiket kihasználva idővel visszaszorítják vagy felvásárolják a kisebb versenytársakat, ha azok nem tudnak speciális versenyelőnyöket felmutatni. E versenyelőnyök pedig igen gyakran a helyi kultúrákhoz való jobb alkalmazkodásban gyökereznek. Látnunk kell, hogy a multinacionális és a regionális cégek vetélkedése egyben a képviselt kultúrák, értékrendek harca is.



z Van reális esélye ilyen körülmények között a regionális stratégia sikerének?

Igen, mindenképpen. Nem könnyű ugyanis ismeretlen helyen céget alapítani, kapcsolatokat építeni. Alkalmazkodni kell a helyi szokásokhoz, a piaci elvárásokhoz. Ezek az ismeretek versenyelőnyt jelenthetnek, ha a vezetés megfelelően képes felhasználni azokat. Szerintem a világnak mindenképpen jó volna, ha ezek a helyi, illetve regionális társaságok hosszú távon is sikeresek lennének. Ha globálisan csak néhány cég versenyez, az a fogyasztóknak sem előnyös. A helyi kulturális örökség fennmaradása is függ a regionális vállalatok boldogulásától, hiszen a globalizáció jellemzően uniformizál.



z Mennyiben más Kelet-Közép-Európa globális mércével mérve igen kicsinek számító "nagyvállalatainak" helyzete?

Az átmenet után ebben a régióban különleges helyzet alakult ki. A korábbi, főként a KGST-hez kötődő külföldi gazdasági kapcsolatok elvesztek, s az egyes országok magukra maradtak speciálisan szakosított iparukkal. Pedig a szocialista blokk munkamegosztása tulajdonképpen már regionális multik létrejöttéhez vezetett, hiszen egy-egy termelő cég jelen volt a szövetség valamennyi tagjának piacain. Csakhogy a rendszerváltozás után nyilvánvaló lett, hogy ezt a terjeszkedést nem a gazdasági racionalitás vezette: a cégek kínálati szerkezete, termékeik minősége többé nem felelt meg a piaci elvárásoknak. Az egyes országok szerény belföldi kereslete azonban változatlanul adottság volt, ami oda vezetett, hogy a modernizálódó vállalatok, kihasználva elődeiktől örökölt személyes kapcsolataikat és régióismeretüket, ismét a szomszédos országok piacain próbáltak szerencsét. Ebben a folyamatban a magyar társaságok élenjártak. A Mol, az OTP Bank, a Richter sorra kapaszkodik meg a környező országokban, s a helyi piacokon komoly szerepet játszanak.



z Nincsenek ezek a cégek versenyhátrányban a korábban betelepült nyugati társaságokkal szemben?

A regionális cégek élén álló vezetés ma már felzárkózott a multik menedzsmentjéhez. A döntéshozók gyakran maguk is több évet dolgoztak már valamelyik nemzetközi csoportnál. Ugyanazon irányítási technikákat alkalmazzák, de regionális kulturális ismereteiket is ötvözik azokkal. Idő kell azonban ahhoz, hogy az ilyen cégek létét mindenütt elfogadják. Meg kell szokni, hogy nemcsak amerikai, német vagy francia társaságok működnek a régióban, hanem a környező országok vállalatai is terjeszkednek. S ennek a folyamatnak az uniós csatlakozás még újabb lendületet is adhat. De ahogy idegenkedés övezte a nyugati befektetők megjelenését, úgy meg kell szoknunk ezt az új helyzetet is.



z Az OTP romániai vagy a Mol szlovákiai problémáit látva sokakban felvetődik a kérdés, hogy az örökölt nemzeti ellentétek nem jelentenek-e versenyhátrányt.

Természetesen lehet, hogy egyes országokban több idő kell ahhoz, hogy a Nyugatról jövőkhöz hasonlóan tekintsenek a környező országok befektetőire is. Ezért rövid távon egyes politikai erőknél talán nehezebb helyzetben vannak a regionális terjeszkedési stratégiát követők, de hosszabb távon aligha marad ez így. A vevőknek nem a származás, hanem a képviselt értékek, a működés kultúrája a fontos. A vásárló a problémáira keres megoldást, s ha egy vállalat képes a többieknél jobb választ adni a felmerült igényére, akkor azt választja. A siker kulcsa nem az eredet, vagy a történelmi jó viszony, hanem a fogyasztó igényeinek minél pontosabb megismerése.



z Milyen előnyök származnak ebből az újabb regionalizálódásból?

A folyamat legfontosabb haszna az lehet, hogy a regionális versenyben megerősödő magyar cégek az uniós piacokon is jobban helyt tudnak majd állni. Ez különösen azért fontos, mert a csatlakozással értelmét veszti a nemzetgazdaságokon belül képviselt erő: az uniós piacon az ország legnagyobb vállalata is csak igen szerény alkuerővel bír majd. Azok a társaságok lehetnek igazán sikeresek az EU-s érdekérvényesítésben, amelyek több ország gazdasági életében is komoly szerepet játszanak. Ráadásul a méretgazdaságossági, hatékonysági, szinergikus előnyök, a jobb tevékenységi portfólió haszna is csak a nemzeti piacokon túllépő cégeknél érvényesülhet igazán. A régiót ez a gazdasági integráció segítheti a politikai stabilizálódásban is. A közös üzleti érdekek rákényszerítik a meghatározó társadalmi erőket és a kormányokat is a kompromisszumkeresésre. Hasonló hatás érvényesül egyébként a globalizációval is. Ahogy egyszer mondta valaki: "Egy országos McDonald's hálózat nagyobb védelmet ad, mint egy hadsereg."



z Az utóbbi hónapokban a legtöbbször talán a Mol terjeszkedése került az újságok címlapjaira. A ré-giós vezető helyért harcolva egy-egy nemritkán igen vontatottan haladó privatizációs tenderen olyan cégekkel került szembe a magyar társaság, mint az OMV vagy a Gazprom. Lehet így tartósan életképes a hazai olajipari társaság?

Az olaj stratégiai iparág a világon mindenütt, ezért érthető a környező országok óvatossága. A Molnak ennek ellenére szerintem jó esélye

van regionális multivá fejlődni. Úgy gondolom, hogy az utóbbi években jókora akvizíciós tapasztalatra tettek szert, s rendelkeznek a szükséges know-how-val is. Ráadásul a TVK révén integrálják a továbbfeldolgozást is, ami csökkenti a működés kocká-zatát. Bár a vállalat önállóan is szép sikereket ért el, egy esetleges PKN-Mol együttműködés mindkét cég hasznára válhat, hiszen úgy erősödhetnek meg, hogy közben a lehető legtöbbet őrzik meg önmagukból. Sokkal inkább maradhatnak egyenlő felek, mint egy nagy szakmai tulajdonos megjelenésekor, miközben jobban ellent tudnak állni egy esetleges felvásárlási kísérletnek is. Persze nem tudni, hogy egy ilyen kelet-közép-európai terjeszkedést meddig tűrnek el a világ nagy cégei.



z Az elmúlt esztendő nemcsak a Mol, de az ön számára is igen mozgalmas volt.

Valóban nem unatkoztam. A szokásos feladatokon túl az egyetem rektoraként a három újonnan csatlakozó kertészeti és élelmiszer-ipari kar integrálását kellett megoldani. Aztán októberben az egyetem névváltoztatásról is döntött. Így, ha arra az országgyűlés is áldását adja, hamarosan Corvinus néven folytatja működését a kibővült intézmény. November végén - több mint egyéves munka eredményeként - megjelent a Vállalatgazdaságtan című könyvem harmadik átdolgozott kiadása is.



z A három új kar integrációja után rektori megbízatása véget ért. Mivel tölti idejét 2004-ben?

Visszatérek korábbi "otthonomhoz", a vállalatgazdaságtan tanszékre, amelynek tizenöt évvel ezelőtti alapításában magam is részt vettem. Eddig is oktattam, most egyrészt kutatási tevékenységem bővül, másrészt jobban fordulok az üzleti élet gyakorlata felé. Elindítjuk a széles körben ismert "Versenyben a világgal" kutatási program harmadik szakaszát (a magyar vállalati szféra nemzetközi versenyképességével a fókuszban), s elkezdtem egy az európai üzleti világot elemző könyv írását. Természetesen továbbra is folytatom a Rajk László Szakkollégiumban végzett munkát, a többi pedig egyelőre a "jövő zenéje".