Szerdán a Budapesti Értéktőzsde részvényindexe közel négy esztendő után újból tízezer pont fölé kapaszkodott. Az, aki tavaly nyáron vagy 2001 végén vásárolt a BUX öszszetételének megfelelő pakettet, joggal dörzsölheti a markát. Ilyenek azonban kevesen lehetnek.

A spekulánsok ugyanis egy-egy jó vételre koncentrálnak, s rövid távon igyekeznek hasznot húzni a kurzus változásából. Bizonyos esetekben nekik az árak esése is profitot hozhat.

A hosszabb távon gondolkodók viszont egyenletesen osztják szét a pénzüket a megfelelőnek ítélt befektetési formák közt, hogy így csökkentsék a különféle termékek áringadozásából adódó kockázatot. A tőzsdeindex egy nagy és likvid piacon ehhez a stratégiához közelít, hiszen a legtöbbet forgó papírok ára alapján kalkulálják.

A magyar BUX a kellően szétaprózott (diverzifikált) befektetési csomagtól fényévekre van. Négy papír (Matáv, Mol, OTP Bank, Richter) az index 91 százalékát adja, ami híven tükrözi a kis magyar piac korlátait: érdemi érdeklődés csupán néhány részvény iránt van.

Ez viszont azt jelenti, hogy az index emelkedése lényegében e kvartett szereplésétől függ, szemben a nemritkán több száz cég teljesítményét visszatükröző, nemzetközileg ismert mutatókkal. Így azoknak a befektetőknek, akik vagyonukat felosztották a különböző kötvények, részvények, ingatlanok, műtárgyak között, szintén szerény a tízezres szint elérésének jelentősége. Számukra a fellendülés tartóssága a lényeges.

Az öt számjegy csak lelki okokból fontos. Kellő publicitást kapva ugyanis kevéssé informált, rövid távon gondolkodó kisbefektetőket invitálhat a magyar piacra, ami a likviditás emelkedésével járhat. Csakhogy ők - a gyenge makrogazdasági helyzetet nézve - alighanem rajtavesztenek lelkesedésükön.

Mert ahogy a sarki zöldséges is tudja: drágán eladni kell, nem pedig venni.