Alighanem átok ül a hazai autópálya-építésen. Előbb évekig semmi sem épült, aztán a külföldiek túlsúlya volt a gond, majd a hazai cégek verseny nélküli megbízása miatt állt a bál. Elképesztő licitek szóltak az egy ciklus alatt megépíthető úthosszról, de a lendület valahogy megint megtört.

Közben az egyetlen magánkézben lévő pálya európai szinten is kirívó drágasága sorra vezet botrányokhoz és tüntetésekhez. Az egyszerű halandók emellett csak azt látják: Horvátországban egy esztendő alatt készül el annyi sztráda, mint itthon egy évtized alatt, miközben a benzinbe korábban beépített útalap eltávolítása nélkül bevezetett matricadíjak már a svájci szintet is elérik.

Eközben a döntéshozókat egyfelől a szűkös költségvetési források kötik gúzsba, másfelől az M5-ös francia többségi tulajdonosa - hol a lóversenypálya építésében, hol a legnagyobb fővárosi sportcsarnok elkészítésének körülményeivel - tör valamiképp borsot a kormány orra alá. Az illetékeseknek pedig újra és újra fegyelmezniük kell magukat, mert a szegedi bővítésre évek óta hiába várakozó pályával sakkban tarthatók.

Úgy tűnik, az AKA úgy látja, hogy semmilyen érdeke sem fűződik ahhoz, hogy a mindenkori magyar vezetéssel jó kapcsolatot ápoljon. Az újabb és újabb áremelésekkel igyekszik nyereségét maximalizálni, ami a közgazdaságtan tételei szerint tulajdonképpen nem róható fel. A kérdés az, hogy adott pillanatban a cég társadalmi felelőssége fontosabb-e a vállalat alapítási céljánál, vagyis a tulajdonosoknak adott érték maximálásánál.

Eközben a kormány képviselői gyakorlatilag maguk is húztak egyet a nyakuk köré tekeredett kötélen, amikor előre megszabták, mikorra kell tető alá hozniuk az egyezséget az AKA francia részének megszerzéséről. Egy üzleti tárgyaláson sosem az van előnyben, aki már az elején kiteregeti a kártyáit.

A gall tulajdonosok ügyesen taktikáznak: valószínűleg addig húzzák majd a tárgyalásokat, míg a vészesen közelgő határidő kényszerhelyzetbe hozza a kéretlen vevőket. Így joggal reménykedhetnek a méltányosnál jóval magasabb eladási árban, hiszen az erőszakos fellépés minden leendő új beruházót elriasztana a sztrádaprojektektől. A kérdés csak az, hogy hosszú távon is ez-e a csoportnak a legjobb stratégia.