Koszovói kaleidoszkóp
Valaki rázott egyet a koszovói kaleidoszkópon, s kibomlott egy új körkörös balkáni összecsapás képe; egy-két tekerés erre-arra, s pár nap elteltével a füst eloszlott, néhány ház és templom eltűnt, de végeredményben helyrezökkent a korábbi látnivaló. Történt egyáltalán valami?
Mindenképpen.
Félretéve a különféle összeesküvés-elméleteket: az történt, hogy Koszovót elöntötte az etnikai gyűlölködés, amit csak az idegen fegyveres erők tudtak megállítani; életét vesztette mintegy 30 ember, megsebesült vagy hatszáz, újabb több ezer szerbet űztek el, otthonuk-templomaik felgyújtva. "Az üzleti körök hathatós jelzést kaptak: nehogy beruházzanak Koszovóban" - állapította meg keserűen Erhard Busek, az Európai Unió által patronált gazdasági újjáépítési segélyprogram, a balkáni stabilitási paktum koordinátora. Abban a Koszovóban, ahol hetvenszázalékos a munkanélküliség. Hetvenszázalékos.
Nehéz megmondani, hogy mi minek az okozója: a gazdasági talpra állás hiánya a politikai instabilitásnak, vagy megfordítva. De kétségtelen, hogy a Balkánon hatványozottan igaz a közhely, amely szerint minden összefügg, s ha végképp szertefoszlik a nemzetközi közösség által kergetett multietnikus Koszovó vágyképe, akkor vérszemet kaphatnak a boszniai szerbek és a hercegovinai horvátok - anyaországi nemzettársaikkal egyetemben -, akárcsak a válni akaró montenegróiak vagy macedónok; s ott tartunk, ahol 1999-ben. A különbség: akkor csak sejthető volt, most már tudható, hogy az egyetlen "közösségi" nyelv a NATO, s azon belül is az amerikaiak ereje.
Ilyen körülmények között várják holnap Brüsszelbe Vojiszlav Kostunicát, aki most miniszterelnökként tartja kezében Szerbia és a Balkán kulcsát. (SzH)
