Acélidegek

Remek meggazdagodási lehetőséget kínál az acélgyártóknak a konjunktúra: az árak az egekben vannak, a kereslet erősödik, a hazai piacot már az import is kevésbé terheli. Már ott tartunk, hogy a piacvédelem ügyében igen szigorú gazdasági minisztérium egyes cikkeknél bontogatja a behozatal gátjait.

Mégsem ujjonganak a magyarországi acélgyártók. A DAM-ot működtető Borsodi Nemesacélnál már csak azért sem, mert éppen tegnap kényszerült bejelenteni fizetésképtelenségét. Most már biztos, hogy termelését nem finanszírozza a CIB Bank, kérdésessé vált a borsodi kohászat sorsa. Akadhat még persze, aki lát fantáziát a DAM-ban. Ezekről egyesek mint gyülekező keselyűkről, mások mint szakmai befektetőkről beszélnek. Romokban hever a vas és acél országának másik bástyája, az Ózdi Finomhengermű Munkás Kft. is.

A meggazdagodás tehát a két működő gyártó, az ÓAM Kft. és a Dunaferr Rt. lehetősége maradt. Áraikat napról napra emelik is, piacuk éhsége kielégíthetetlen. Itt viszont vége is az örömüknek. Nemcsak az acél piacán szabadultak el ugyanis az árak, hanem annak alapanyagáén is. Ahogy rájuk panaszkodnak a felhasználók, hogy túl gyakran és túl erőteljesen emelnek árat, úgy ők ugyanezért saját beszállítóikra panaszkodnak. Ráadásul a kokszért már - mint a Dunaferr illetékese fogalmaz - közelharcot kell vívniuk, így viszont igencsak kevés marad a magas árbevételből.

Az acélpiaci fellendülés haszonélvezői a kereskedők lehetnek. Dolgoznak is rajta keményen, töltögetik a raktáraikat. Nem csoda, ha a piac többi szereplője - akik közül a tehetősebbek már maguk is alaposan bespájzoltak acélból - rájuk mutogat, mint a túlzott kereslet és a felszökő árak okozóira.

Mit lehet tenni? Az acélgyártás nem az a terület, ahol gyorsan és olcsón lehet kapacitást bővíteni a megugrott igényekre. Célszerűbb lehet egyszerűen kivárni a piac változását. Ennek két jele már látható is. A hazai készlettartalékoló és spekulációs kereslet lecsengőben van. Rövidesen viszszaállhat a kínálat és a felhasználói kereslet összhangja, csökkenhet az ár, ám ehhez az is kellene, hogy az acélgyártók költségei is csökkenjenek. Ehhez pedig a nemzetközi acélpiacok megnyugvását kell kivárni. Előrejelzések szerint az év végéig a fő felhasználó, Kína kiépítkezi magát. Addig pedig a bírni kell idegekkel.