Eljátszott esély
Valószínűleg hosszú időre biztosítja Ciprus további megosztottságát az, hogy a szombati népszavazás eredményeként az ország ilyen állapotban csatlakozik az EU-hoz. A szó szoros értelmében vett "bűnbakot" keresni értelmetlen lenne, hiszen nem bűn az, ha két etnikum nem akar közös állami keretek között élni. Az azonban megállapítható, hogy az unió, amely a több tagállamára is jellemző belső etnikai konfliktusokra eddig sem adott megoldást, most sem jeleskedett a "megbékélés" előmozdításában.
Brüsszel jelentős összegekkel lett volna hajlandó megsegíteni az egyesített Ciprust, és Günter Verheugen bővítési biztos személy szerint is nagyon szerette volna, ha a sziget lakói az újragyesülés mellett döntenek. Ebben azonban csak az 1974 óta kereskedelmi szankciók alatt senyvedő, a görögöknél négyszer szegényebb török rész lakosságát sikerült érdekeltté tenni. Az ugyanis már 1999-ben eldőlt, hogy a sziget görög fele mindenképpen csatlakozhat az EU-hoz.
Az unió kudarca mégsem jelenti azt, hogy május 1. után ne kezdődhetne meg Ciprus helyzetének rendeződése. A török ciprióták a kampány során ígéretet kaptak arra, hogy amennyiben nem rajtuk múlik az újraegyesítési terv elfogadása, akkor a nemzetközi közösség enyhít gazdasági elszigeteltségükön. A kereskedelmi korlátozások feloldása pedig az önálló állami lét de facto elismeréséhez vezethet. Igaz, az unión kívül.
Nagy kérdés, hogy a terület miként válhat majd mégis valamilyen formában az EU tagjává. Brüsszel ugyan vélhetően mindent megtesz majd azért, hogy a görög cipriótákat rávegye a megegyezésre, de olyan ütőkártya, mint amelyet most eljátszott, nincs a kezében. (BÁ)
