Hozzászólás cikkünkhöz

"Nem vész el, csak átalakul" - így fogalmazhatnánk meg tömören a hazai vámszabad területi dilemmát. Ennél azért öszszetettebb a kérdés, úgyhogy tekintsünk vissza a múlt századba, és dióhéjban tisztázzunk néhány fogalmat. Először is: megkülönböztetünk kereskedelmi és ipari vámszabad területeket. Nemzetgazdasági szempontból ez utóbbi emelendő ki: az elmúlt 2-3 évben az exportban közel 50, az importban 40 százalékkal voltak jelen, sőt az öszszes magyar export 35 százalékát lebonyolító 10 legnagyobb vállalat közül 8 (ipari) vámszabad területi cég volt. Az összes ipari export közel 60 százalékát adják az ipari vámszabad területek. Vámszabad területen termel többek között az Audi, a Nokia, a Philips, az IBM, a Flextronics, csak hogy a legismertebbeket említsem. Fontos különbséget tenni, hogy vannak olyan gazdasági társaságok, amelyeknek a székhelye vámszabad területen van (vámszabad területi társaság), és vannak olyanok, amelyeknek csak valamely telephelye esik vámszabad területre, tehát vámbelföldi, de vámszabad területen is termel. Sokszor ez utóbbi formát választották azok a hazai beszállítók is, akik így akartak vámszabad területi multiknak beszállítani.

A magyarországi vámszabad területi szabályozás igen egyedi Kelet-Közép-Európában. Egyrészt azért, mert ipari termelőtevékenységet vámszabad területen egyedül hazánkban folytattak. Másrészt pedig nincs még egy olyan ország Európában, ahol ennyire dekoncentrált a vámszabad területi térstruktúra. Elvileg az ország bármely pontján kialakítható vámszabad terület, ha 2000 négyzetméternél nem kisebb.

Az Európai Unió tagállamai is gyakran élnek a vámszabad területek adta lehetőségekkel, és nem ismeretlen az ipari termelőtevékenység folytatása vámszabad területen, például Írországban, Madeirán és az Azori-szigeteken). Nem igaz az az állítás, hogy az unióban nem működhetnek olyan vámszabad területek, amelyeken ipari termelést folytatnak. Az igaz viszont, hogy elsősorban import alapanyagokat dolgoznak fel export céljából. Egyébként a hazai (még két hétig hatályos, 1995. évi C. törvény sokkal szigorúbban szabályozza a vámszabad területeket (pl. vámbiztosíték, naprakész vámellenőrzés stb.), illetve eltérés van abban is, hogy a termelőeszközök után vámteher-fizetési kötelezettség nem áll fenn. Hiányzik a vámszabad területen folytatott aktív feldolgozás és a vámfelügyelet alatti termelés, mivel a jogszabály nem minősíti gazdasági eljárásnak a vámszabad területi termelést.

A korábban kiadott vámszabad területi engedélyek 2004. május 1-jétől hatályukat vesztik, azaz csak az EU által meghatározott feltételek betartásával létesíthetőek vámszabad területek, ami nem jelenti azt, hogy véglegesen eltűnnének a gazdaság-, illetve területfejlesztés speciális eszközeinek palettájáról. Az EU-ban elvileg bármikor ? indoklással ? vámszabad területté lehet nyilvánítani egy központilag, a kérvényező tagállam kormánya által kijelölt területet, amelyre vámszabad raktári vagy vámszabad területi engedélyt ad ki az egyes üzemeltetőknek az illetékes vámhivatal. Más kérdés, hogy több a kötelező adminisztráció, de kérdem: az EU-ban hol nem az? Tehát közösségi, illetve nem közösségi árut egyaránt be és ki is lehet tárolni.

A magyarországi (ipari) vámszabad területi cégek többsége az Európai Unióból behozott alapanyagokból, alkatrészekből táplálkozott, és az összeszerelt termékeket szintén az unió piacain értékesítették. Bár ez igen megtévesztő lehet, mert az unión kívülről is hoztak hazánk vámszabad területeire alapanyagokat és termelőeszközöket, természetesen vámmentesen. Ha igaz, hogy többségében az EU-ból származnak az alapanyagok, akkor a vámelőny valóban megszűnik, hiszen Magyarország nem "külföld" többé. Ezért kell a termelésben közvetlenül részt vevő gépeket, termelőeszközöket "belföldiesíteni" (mert az importált - harmadik országból származó - termelőeszközök az EU-ban nem vámmentesek) és nem azért, mert ezen cégek nem akarnak továbbra is vámszabad területen működni. Tulajdonképpen a belföldiesítés egy ajándék, amit el szoktak fogadni, de ez nem jelenti azt, hogy ezen vállalatok nem akarnak vámszabad területen működni.

Azok a vállalatok, amelyek nem az unióból származó alapanyagokat dolgozzák fel, hanem harmadik országból importálnak vámszabad területre, de az unió piacain értékesítik termékeiket, vesztik a legtöbbet uniós csatlakozásunkkal, mert a korábbi vámmentes import vámkötelessé válik számukra.

Összegezve: 2004. május 1-je után a jelenleg ipari vámszabad területen működő vállalkozások a következők szerint alakulhatnak át. Egyrészt dönthetnek arról, hogy "belföldi" cégként működnek tovább, mint bármely más vállalkozás. Másodszor választhatják, hogy tevékenységüket aktív feldolgozás keretében folytassák, ami a harmadik országgal történő export-import tevékenységet jelenti. Végül dönthetnek vámfelügyelet melletti feldolgozás mellett is, amely összeszerelést, bérmunkát jelent. A fentiek értelmében tehát a vámszabad területi termelés (raktározás) koncentrációja várható

az EU-ban, illetve Magyarországon is meg lesz ennek a lehetősége. Végezetül fontos kiemelni, hogy ezen kedvezmény megszűnésével felértékelődik, fel kell, hogy értékelődjön a vállalkozási övezetek szerepe, amelynek hazai szabályozása még gyerekcipőben jár, de mindenképpen pótolnia kell az így keletkezett űrt. Azért is, mert az unión kívül rekedtek (pl. Ukrajna) hazánkkal határos térségeiben "folytatódik" a vámszabad területi kedvezmény. A Kárpátaljai Különleges Gazdasági Övezet például a magyarországi vámszabad területeknek a klónja.