Közel a végkifejlet a Jukosz-ügyben

n Kudrin azonban a brit fővárosban valószínűleg megint "a jó rendőrnek" az orosz kormányban huzamosabb ideje rá háruló szerepét alakította. Hiszen azért ment oda, hogy nyugati nagybefektetőket toborozzon a Londonban megrendezett orosz gazdasági fórumon, amelynek Kudrin békülékeny bejelentése mellett az volt a legnagyobb attrakciója, hogy száz VIP-vendéget a "jó oligarcha" Roman Abramovics meghívott a tulajdonában lévő Chelsea meccsének ingyenes megtekintésére. A meccs Abramovics mérhetetlen szomorúságára 0-0-s döntetlenre végződött. És ha ez még nem lett volna elég nagy csapás a londoni fórum résztvevőinek, Moszkvából megérkezett a hír, hogy - egyszerre három fronton - újabb támadás indult a Jukosz olajvállalat és volt elnöke, az immár fél éve előzetes letartóztatásban lévő Mihail Hodorkovszkij ellen. Az adóhivatal kérésére lényegében a Jukosz teljes vagyonát zárolták; ezt a londoni The Economist nyomban "befagyasztással történő kivégzésnek" minősítette.

Csütörtökön azután a hatóságok újabb razziát tartottak a Jukosz moszkvai székházában. Mind a The New York Times, mind a Nyezaviszimaja Gazeta helyszíni beszámolót közölt a rajtaütésről, amelynek során a 20 nyomozó főleg a Jukosszal kapcsolatban álló olajfinomító üzemek iratait kérte. A Daily Telegraph szerint viszont az adócsalás ügyében vizsgálódó csoport most először Hodorkovszkij három éve alapított - évi 8 millió fontos keretéből színházakat, emberjogi csoportokat, magánszemélyeket támogató - Nyílt Oroszország alapítványa iránt érdeklődött. Az angolszász lapok szerint a razziával a Kreml nyomást akar gyakorolni a börtönviszonyokat nehezen viselő 40 éves üzletemberre a jövő hónapban kezdődő per küszöbén. Putyin és köre így adja az olajmágnás tudtára, hogy nem fogadja el nemrég közzétett bűnbánó, vezeklő levelét, és a benne foglalt ígéretet, miszerint Hodorkovszkij többé nem avatkozik be a politikába.

Csakhogy az orosz vezetésnek már régóta nem lehetnek politikai természetű aggályai Hodorkovszkijjal kapcsolatban. Hiszen a börtönben az üzletember nem jelent veszélyt: már tavaly novemberben látszott, hogy sem az üzleti világ, sem az értelmiség nem áll ki mellette. A bonyolult tulajdonviszonyok konstrukciójába rejtett, dollármilliárdokra rúgó vagyon nagy része felett viszont valószínűleg még mindig ő rendelkezik. Ezért megy most a küzdelem. Az állam meg akarja szerezni Hodorkovszkij javait, mindenekelőtt pedig a Jukoszt.

A fogolyra gyakorolt óriási lélektani nyomás részeként az ügyben eljáró Vera Pilganova bírónő pénteken helyt adott Szalavat Karimov vizsgálatvezető főnyomozó és Valerij Lahtyin ügyész előterjesztésének. Úgy döntött, hogy Hodorkovszkijnak május 31-e helyett már 10-én be kell fejeznie a 227 kötetre rúgó vádirat elolvasását. Igaz, a gyanúsított, akit rendőrök helyett terrorelhárító kommandó vitt a tárgyalásra, már hetekkel ezelőtt bejelentette, hogy május 12-ére végez a vádirat tanulmányozásával. Még a börtönebéd elfogyasztásáról is lemondott, hogy minden idejét erre fordíthassa, hideg fejadag vételezésére kényszerítve így a rá vigyázó nyomozókat. Ennek ellenére azonban a Jukosz-háború harmadik frontját jelentő bírósági eljárásnak látványosan bizonyítania kellett a létminimum alatt élő oroszok több tíz milliós tömege előtt, hogy az igazságos hatalom keményen bánik a fogollyal, minden baj fő okával.

A tárgyalás előttre időzített akciók ezzel szemben azt sejtetik, hogy az 1990-es évek elejének privatizációs visszaélésein kívül a vád nem talál a közemberek számára is érthető, látványos fogást az üzletemberen. Márpedig a bűnbakképzést folytatni kell. Sőt, kiterjeszteni. Az állami duma ezért pénteken a kommunisták támogatásával, óriási többséggel megszavazta az oroszországi olajüzlet hasznát megcsapoló pótadótörvényt. A törvénytervezet bonyolult utakon kétmilliárd dollár pluszbevételhez juttatja az orosz költségvetést. Ez szép pénz. De bagatell összeg a kincstárnak a Jukosztól származó (korábban a GDP 4 százalékát kitevő) bevételeihez képest. Vagyis szó sincs a nép érdekéről ebben a történetben.

Már csak azért sem, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy az orosz politikai elitnek a gazdaság feletti ellenőrzés megszerzésére irányuló háborúja a kulisszák mögött egy jól kirajzolódó menekülési folyamatot indukál. Ezt jelzik a Hodorkovszkij letartóztatása óta eltelt fél évben - nem kis részt a Jukosz-elnök elárulása révén - vagyonát megkétszerező Roman Abramovics nagy-britanniai befektetései, amelyek mára Anglia leggazdagabb emberévé tették a szovjet árvaházak egykori lakóját. Abramovics hollywoodi sikertörténete azonban kismiska ahhoz képest, hogy például a Gazpromhoz hasonlóan az egykori KGB-be beágyazott Lukoil elnöke, a Kreml teljes bizalmát élvező Vagit Alekperov ezekben a napokban 800 újabb benzinkút létesítéséről tárgyal az USA északkeleti városaiban. Immár összesen csaknem 3000 amerikai kútját a Lukoil egyelőre a BP energiahordozóival akarja ellátni, a két óriás leányvállalata, a Lukarco közbeiktatásával. De a 2006-ban induló projekt a magas szállítási költségek miatt így is feltűnően gazdaságtalan. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a Lukoil mostanában szinte kizárólag külföldön (Egyiptomban, Szaúd-Arábiában, Iránban, Ukrajnában) fektet be, s közben igyekszik megszabadulni oroszországi részvényeitől - nos, akkor talán nem alaptalan a gyanú, hogy a Lukoil is menekül. Vagy éppen ellenkezőleg: a lopakodó orosz expanzió trójai falova.