Meglepetésember

Vajon mi a titka? Végül mivel tudta maga felé átfordítani a szavazókat? Bizonyára sokan és még sokszor felteszik ezeket a kérdéseket Ivan Gasparovic szombati választási győzelmével kapcsolatban. És bizonyára sokan és még sokszor rá is vágják a választ: Vladimír Meciar.

A volt kormányfő, akivel egyébként politikai szakításuk tíz éven át egyetértésben dolgozott a szomszédos ország most megválasztott elnöke, a jelek szerint inkább riasztotta a választókat, mint a szombatig esélytelennek látszó riválisa. S már az is valószínű, hogy Gasparovicról ellenben feltételezték a szavazók: még rászolgálhat mostani megbocsátásukra a "múlt bűneiért", s segítségére lehet Szlovákiának boldogulni a jövőben.

A titok tehát alighanem a szlovákiai szavazók lelkében és bölcs előrelátásában rejlik. Már korábban - a 2002. szeptemberi parlamenti választásokon - példáját adták annak, hogy szavazataikkal össze tudnak hozni olyan politikai kombinációt, amellyel kiejtik az európai uniós csatlakozás útját eltorlaszoló Meciar-féle Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom - Néppártot a kormányalakító esélyesek közül. Meciar annak idején is nagyon magabiztos volt, s bizonyára ugyanúgy megviselte akkor a bukásra álló Mikulás Dzurinda újbóli kormányalakítása, ahogy most Gasparovic győzelme.

A meglepetésemberről persze még nem lehet tudni túl sokat, legfeljebb csak azt, amiért most Meciar nem nyert. A gazdasági elemzők mindenesetre valamelyest jobbnak ítélik a szlovák korona esélyeit, mint annak idején a meciari kilátással. A diplomaták ennél óvatosabban úgy látják, az EU-csatlakozás teszteli majd igazán, hogy Gasparovic mennyire meglepetésember. (KoM)