Van-e kiút a gyógyszerháborúból?

Az áprilistól elrendelt, fél évre szóló árbefagyasztást sérelmező gyógyszercégek az Alkotmánybíróságnál keresik igazukat. Egyesek a kivonulást vagy legalábbis a magyarországi jelenlét visszafogását fontolgatják. A káoszról beszélő patikusok időről időre tüntetésre készülnek, a kormány tartalékokat halmoz fel a talán nem is fenyegető inzulinhiány kivédésére.

Eközben az egészségügyi büdzsé ezer sebből vérzik. Az új évezred eleje óta durván 150 milliárdról 250 milliárd forintra emelkedő gyógyszerkeret évről évre kimerül - az idén is több tíz milliárdos hiány fenyeget. A konfliktus nem speciálisan magyar jelenség, hiszen alkudozó vevők és eladók állnak egymással szemben. Csak az áru különleges, és sok esetben nem helyettesíthető, a vevő pedig lényegében az állam. Az alku kimenetele pedig társadalmilag igencsak érzékeny ügy.

A világ legszabadabb és amúgy legdrágább gyógyszerpiacán, az amerikain, ahol kétszer-háromszor is többet kell fizetni egy-egy gyógyszerért, mint Európában, arról folyik a vita, hogyan fékezzék meg a gyógyszerkiadásokat. Az Egyesült Államok ugyanakkor támadja az Európai Uniót, hogy ott a kötelező társadalombiztosítás által féken tartott gyógyszerárak nem fedezik a kutatási költségeket. Európában sorra kurtítják a támogatható gyógyszerek listáját, korlátozzák a támogatásokat, és szigorítják az ellenőrzést.

Az áprilistól elrendelt 15 százalékos árcsökkentés ellenére sok gyógyszer mégis többe kerül, mint decemberben. A termelői áremelés mellett az 5 százalékos áfa bevezetése, a nagyobb haszonkulcsok és a kevesebb tb-hozzájárulás miatt ugyanis februárban 15 százalékkal meghaladták a gyógyszerárak a decemberit és mintegy 20 százalékkal az egy évvel korábbit. Ebből vett most le a kötelező árcsökkentés.

A gyógyszer nálunk feleannyiba-kétharmadába kerül, mint a legtöbb uniós országban. Az EU-s tagság önmagában nem jelent drágulást: a gyógyszereknek huszonöt elkülönült piacuk lesz. Az olcsóbb szer általában nem mozoghat akadálytalanul a drágább országba, ezt jogszabá-

lyok garmadája akadályozza.

A külföldi beteg pedig csak sürgősségi esetben kaphat támogatást biztosítójától az itt vásárolt gyógyszerhez.

Az elkülönült piac sem véd meg azonban a gyógyszerkiadások további növekedésétől. Régi, korszerűtlen gyógyszerek helyett új, drágán kifejlesztettek jelennek meg. Tovább élünk. Az ország gazdagodásával a gyárak is a fizetőképes kereslethez igazítják termékeik árát, az emelkedő forgalmazási költségek is drágítják a medicinákat. A növekedést legfeljebb fékezni lehet.

A legfontosabb fék az egészségesebb életvitel. Persze a megelőzésre, annak propagálására is pénz kell. Az orvosokat szigorú ellenőrzéssel párosítva egyértelműen érdekeltté kell tenni abban, hogy csak a szükséges orvosságokat írják fel, az azonos hatású termékek közül pedig lehetőleg az olcsóbbat. A betegben tudatosítani kell, hogy az olcsóbb lehetőség nem feltétlenül rosszabb is. (Igaz, a gyógyszergyárak szerint a különböző hordozókba zárt hatóanyag eltérően hathat a betegre.) Beszélnek olcsóbb kínai, indiai import lehetőségéről is.

A forgalmazási költségekben is van tartalék, bár ennek lefaragása igencsak sok konfliktus forrása lehet. A patika különleges bolt, az eladók többsége diplomás, az áru, ha helytelenül használják, akár ölhet is. Ennek ellenére egyes termékek szélesebb körű forgalmazhatósága, az ellenőrzött elektronikus vásárlás lehetősége is hozzájárulhat az árak kordában tartásához. Ezt a gyógyszerészek vitatják.

A gyártók tisztes haszna attól még megmaradhat, ha önkorlátozást tanúsítanak termékeik terjesztésében.

Mindezek a lehetőségek persze közismertek, a reformok azonban egyre kevésbé elodázhatók. A változtatásokat megkönnyítené a partnerek - a gyárak, a nagykereskedők, a patikák, a kormány - együttműködése.

A fűnyíróelvszerű befagyasztásos árcsökkentés egyelőre szeptember végéig szól. Igen eltérően érinti a gyógyszergyárakat, kis- és nagykereskedőket. Főleg a kis haszonkulccsal dolgozó generikus gyártókat, például a Richtert hozza nehéz helyzetbe. Tervek szerint a befagyasztást szükség esetén meghosszabbítják az év végéig, addig, amíg életbe nem lép a gyógyszerárak hatósági besorolásáról szóló törvény. Sokak szerint azonban ez mindössze nyomásgyakorlás a kormány részéről egy új megállapodás előkészítésére. Ha sikerül tető alá hozni egy új többoldalú megállapodást, az is elképzelhető, hogy a hatósági ár bevezetéséről szóló törvény okafogyottá válik. És ez lenne az igazi siker.