Richter: tündér-, vagy rémmese?

Alig jelentették be a 25 százalék plusz egy szavazat erejéig állami kézben lévő Richter Gedeon Rt. privatizációs tervét, máris kiderült: a cég az első három hónapban a várakozásoktól és a tavalyi számoktól jócskán elmaradó eredményt ért el. Nem éppen jó ómen ez a hazai gyógyszerpiac egyetlen szakmai befektető nélkül működő gyártójának.

A kisrészvényesek mostanában alighanem amúgy is elégedetlenkednek: a tavaly decemberben 27 ezer forintot is érő papírért mostanság jó, ha 20-22 ezer forintot kapnak a tőzsdén. Ráadásul az állam magánosítási elképzelései olyan összetettek, hogy az már mesébe illő: el is adom, meg is tartom.

Egyelőre korántsem biztos, hogy ez a mese nem rémálmokat hoz-e az érintetteknek. Ugyan a vezérigazgató szerint a csak öt esztendő múlva tulajdonrészre váltható pénzügyi termékek mostani eladása jó, mert az állam középtávú érdekeltségét fenntartja, aligha ez a legjobb megoldás az összes tulajdonos számára. A vállalatnál továbbra sem lesz szakmai befektető, s öt éven át bizonytalan lesz az is, végül ki váltja be a most megszerzett papírokat részvényekre. Forgalomképtelenség nélkül ugyanis a pénzügyi befektetőket sem érdekelné az üzlet. Így viszont teljes csendben bármely konkurens a legnagyobb tulajdonos székébe kerülhet. Az állam állítólagos elköteleződésével pedig eddig se sokra ment a cég.

A következő öt esztendő a mostani vevőnek ráadásul komoly kockázatot jelent, hiszen fél évtizeden át valaki más hozhat majd döntést vagyonáról, így nem tudhatja, mit ér majd a cég 25 százaléka akkor. Ez, illetve a konstrukció összetettsége alighanem komoly árcsökkentő tényező lesz, ami a tőzsdei jegyzéseken keresztül minden tulajdonosnak kárt okoz. Egyébként is nehezen érthető, miért éppen akkor kell privatizálni egy gyárat (ellentmondva a korábbi nyilatkozatoknak), amikor az állam a gyógyszerpiac szabályozásával éppen milliárdos bevételkiesést okoz, és az első negyedév amúgy sem épp a legrózsásabbra sikerült.

Gyorsan feltűnik a párhuzam a sztrádavásárlás és -építés feltételei, illetve a tervezett ügylet között. A mostani előnyöket (bevétel, népszerűség) jövőbeli, a kormányzati cikluson túlmutató kötelezettségekre cseréljük, anyagi és erkölcsi "hitelt" is felvéve. De ki fizeti vissza?