Az árfolyamkockázat alulnézetben

n Az árfolyam-politika makrogazdasági racionalitása egyáltalán nem biztosít könnyen kezelhető helyzeteket a mikrogazdaságban. A kis- és középvállalati szektor számára a stabil árfolyam, vagy legalábbis a kiszámítható árfolyam-alakulás tervezhető pénzügyi helyzetet, kisebb kockázatot, nagyobb versenyképességet jelent. A heves árfolyam-ingadozásoktól mentes gazdálkodás iránti igény sokkal erőteljesebben fogalmazódik meg, mint az árfolyam ilyen vagy olyan kívánatos szintjével kapcsolatos elvárás. A gazdaságpolitika, amikor igyekszik ennek az igénynek eleget tenni és szűk sávok közé szorítani az árfolyamot, jelentős hitelességi kockázatot vállal, és paradox módon nemhogy csökkentené, hanem - mondhatni - alattomos módon növeli a gazdaság egyéb szereplői árfolyammal kapcsolatos pénzügyi kockázatát.

A gazdaságpolitika kockázata abban rejlik, hogy egy stabil, alacsony volati-litású árfolyampálya fenntarthatósága egy teljes mértékben ezt szem előtt tartó monetáris és költségvetési politikát igényel, amelybe nehezen fér bele más célok prioritása. A gazdaságpolitika által kínált - úgymond ingyenes - árfolyam-biztosítás nemcsak kényelmesebbé teszi a pénzügyi tervezést, hanem - ha az árfolyam fenntartása magasabb kamatkülönbözetet igényel - még csábít is az árfolyam-kockázati kitettség tudatos növelésére, mert a forintban való finanszírozást költségesebbnek tünteti fel. Holott a kamatokba beépült magasabb kockázati prémium éppen az adott árfolyamszint vagy -pálya fenntarthatóságát kérdőjelezi meg.

Ha nem tartható az árfolyam, akkor a fentiek miatt megnő a kiigazítás reálgazdasági költsége. Az árfolyam-politika makrogazdasági racionalitása ezért inkább a piaci impulzusokra szabadon reagálni tudó árfolyamot tehet célszerűvé, szükségessé, a nagyobb volatilitás tudomásulvétele árán is.

A piaci szereplők pedig - így hangzik a kissé tankönyvszagú tanács - fedezzék le az őket irritáló árfolyamkockázatot. Elvileg igaz, hogy ma a magyar pénz-, tőke- és devizapiacon a fedezeti technikák szinte teljes skálája rendelkezésre áll. Viszont nem igaz, hogy ezek a technikák az előreláthatatlan árfolyamváltozásokat leginkább elszenvedő kis- és középvállalatok számára könnyen hozzáférhetőek volnának. Ennek fontosabb okai:

>> A származékos pénzügyi termékek piacán meghonosodott tételnagyságok (50-100-500 ezer euró) meghaladják a szóban forgó vállalati szektor devizafizetési forgalmában általában előforduló egyedi öszszegeket.

>> A kis- és középvállalati szektor devizakiadásai és -bevételei általában nem alakulnak naptári pontossággal előre láthatóan.

>> Sokszor nincs meg a cégek részéről az a minimális szabad pénzeszköz, amely a nyitott határidős pozíciók fenntartásához szükséges óvadékként szolgálna.

>> E fenti okoknál is fontosabb akadály az lehet, hogy egy árfolyam-kockázati fedezeti stratégia következetes megvalósítása a vállalkozás részéről olyan, viszonylag fejlett pénzügyi tervezési, számviteli és kontrollingrendszer fenntartását követelne meg, olyan emberi és anyagi ráfordítással, melyet egy nem túl kicsi középvállalkozás sem engedhet meg magának.

Így első látásra élnünk kell azzal az ellentéttel, mely szerint a gazdaságpolitikának tartózkodnia kell az árfolyam-stabilitás ígéretének hamis illúziójától, a kis- és középvállalati szektor viszont kénytelen az ebből fakadó árfolyam-változékonyságot elszenvedni, miközben a gazdaságpolitikának jelentős részben éppen e szektorról és e szektornak kellene szólnia.

A helyzet azért nem enynyire kilátástalan. A megoldást nem a gazdaságpolitikán kell számon kérni, de nem is kell a probléma kezelésének felelősségét teljes mértékben a cégekre hárítani. Magyarország EU-tagsága is hozzájárul a kereskedelmi bankok közötti szolgáltatási verseny fokozódásához, és ez el fog vezetni olyan pénzügyi termékek bevezetéséhez, amelyek képesek áthidalni a kereskedelmi banki treasury szolgáltatásokban alkalmazott szabványok és nagyságrendek és a kis- és középvállalati szektor kockázatkezelési igényei közötti szakadékot. Csak félő, hogy a haladás e területen nem lesz túl látványos: az elmúlt két-három évben az államilag támogatott lakásfinanszírozási rendszerben rejlő kamatmarzs kiaknázására koncentrált a bankszektor, 2004 májusától viszont az EU-pályázati pénzek elő- és társfinanszírozására összpontosítják az erőforrásaikat. De előbb-utóbb a piac igényei által vezérelt pénzügyi szolgáltatási verseny is fokozódik. Addig valahogy ki kell tartani a kkv-szektornak.



A szerző közgazdász



A gazdaságpolitikának tartózkodnia kell az árfolyam-stabilitás ígéretének hamis illúziójától.