Az ERM másik oldala

Szinte pontosan egy éve jelentette be a magyar kormány és a jegybank, hogy Magyarország 2008-ra tervezi a csatlakozást az euróövezethez, az annak előszobájaként emlegetett árfolyam-mechanizmusba, az ERM II-be pedig az uniós csatlakozásunk utáni lehető leghamarabb. Nos, három új uniós tagország - Szlovénia, Észtország és Litvánia - tegnap megtette ez utóbbi, valóban történelmi lépést, miközben a magyar kormány időközben 2008-ra tolta az ERM-tagság lehetséges időpontját, ami 2010-es euróátvételt valószínűsít.

Erről a vonatról tehát lemaradtunk - hangzik a jogos kritika, érdemes azonban jobban megvizsgálni ennek okait és következményeit. Ma már egyértelmű, hogy a 2003-as nyári bejelentést a piaci válsághangulat lecsillapítására szánta a pénzügyi vezetés, amelyet a forint nem sokkal korábbi, meggondolatlan és felelőtlen sáveltolása váltott ki. A korai ERM-tagságot is azért tartották volna hasznosnak, mert a remények szerint így az Európai Központi Bank is felelősséget vállalt volna az árfolyam stabilitásáért. (Mellesleg a tegnap csatlakozott három ország közül ezt egyedül Szlovénia esetében tette.)

A kinyilatkoztatás azonban önmagában kevésnek bizonyult. A magyar kormányról hamar kiderült, hogy "rugalmasan" kezeli deficitcsökkentési terveit, s a piac ezért keményen meg is büntette. Az új pénzügyminiszternek jól fogadott belépőjével sikerült ugyan visszaszerezni valamit a piac bizalmából, a konvergenciaprogram langyos brüsszeli fogadtatása, az idei deficitcélok megvalósíthatósága miatt érzett elemzői aggodalmak, valamint az emiatt is magasan tartott jegybanki alapkamat azonban jelzik: a csorbát nehéz kiköszörülni.

Az ERM-tagság többélű fegyver. Sikeres alkalmazásával valóban egyenes út vezet a stabilitást jelentő eurózónába, sőt a rendszer már önmagában is nagyobb fiskális fegyelmező erőt jelenthet. Felkészületlenül, komoly belső elkötelezettség híján belépni azonban veszélyes lehet, mert az esetleges kudarc még nagyobb áldozattal járhat. És akkor még ott van a belépési árfolyam, amelynek helyes meghatározása ugyancsak kulcsfontosságú.

A startpisztoly mindenesetre eldördült, s itt már valóban minden új tag az egyéni érdemei alapján méretik meg. A verseny azonban nem öncélú, hiszen a feltételek teljesítése amúgy is elemi érdekünk. Az euró már csak amolyan hab a tortán.