Az Európai Unió következő határa

n Az ügy természetesen keveset számított, amíg ez a térség olyan "ütköző államokkal" volt az EU-tól elválasztva, mint Lengyelország, Szlovákia és Magyarország. A bővítési folyamat során sem az Európai Unió régi tagállamai, sem a tagjelöltek nem szenteltek sok figyelmet az Európa keleti és déli határai mentén fekvő államoknak. A meglévő tagországok a csatlakozni vágyókkal voltak elfogadva, a tagjelöltek pedig Brüszszellel.

Az új tagok azonban az EU új szomszédai miatt az unió külpolitikájának frontvonalába kerülnek. Ennek oka részint az érintett államok hatalmas méreteiben keresendő. Oroszország és Ukrajna lakossága együtt háromszor akkora, mint az EU-ba felvett 10 államé összesen. Az új szomszédok különleges jelentőségét emellett az adja, hogy létfontosságú természeti erőforrásaik vannak. Oroszország például a kibővített unió legnagyobb energiaszállítója, és ebben a szerepben ellensúlyozza az ingatag Közel-Keletet. Harmadrészt pedig az új szomszédok az EU számára a legfontosabb határforgalmi kérdést jelentik.

Vannak további, létfontosságú ügyek, amelyek útjában ugyancsak nincsenek határok. Magyarországon a Tisza szinte évenkénti áradását nem lehet megfékezni, ha a felső folyáson lévő államok vízgazdálkodásával nem foglalkoznak, például Ukrajnában, illetve Romániában. Az Európai Unió nem tudja határain belül megoldani az üvegházgázok kibocsátását, ha nem működik együtt Ukrajnával, illetve Oroszországgal. A két államban az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás vetekedik több nyugat-európai államéval, miközben az egy főre jutó jövedelmek 15-30-szor alacsonyabbak.

Az EU-nak emellett ki kell dolgoznia egy olyan politikát, amelylyel irányítani tudja az áruk és a személyek határon át való mozgását. A bővítés előtt még átjárható határoknak vissza kellene tartaniuk az illegális bevándorlást és a bűnözést. Vízumrendszert vezetnek be Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország és néhány balkáni állammal szemben, ahonnan korábban gyakoriak voltak a rokoni vagy kereskedelmi célú látogatások, vízummentes alapon.

Az úgynevezett "Schengen-fal" - az EU külső, bevándorlási határa - korlátozza, sőt kriminalizálja a személyek, az áruk és szolgáltatások természetes mozgását, ami a berlini fal leomlása után oly spontán módon kialakult. A Szerbiában, Horvátországban, Romániában és Ukrajnában elő magyar etnikumhoz tartozók - akik sok esetben kulturálisan, sőt gazdaságilag kötődtek Magyarországhoz - ma olyan korlátok előtt állnak, amelyek korábban nem léteztek.

Az EU külső határain a nem engedélyezett munkaerő-áramlás és az embercsempészet különféle formáival kell szembenézni. A kibővített unióba irányuló, nem dokumentált bevándorlás növekvő hányada ered ebből a térségből. Ezek a migrációs mozgások megnehezíthetik a HIV/AIDS fertőzési ráták Kelet-Európában - főleg Oroszországban és Ukrajnában - tapasztalható felfutásának viszszafordítását.

Ezekkel a problémákkal ugyanakkor felérnek a hasonló mértékű új lehetőségek. Az új szomszédok közepes jövedelmű országok, viszonylag jó infrastruktúrával, és olyan feltörekvő urbánus központokkal, mint Moszkva, Kijev vagy Belgrád. Az utóbbi öt évben a Független Államok Közösségében a jövedelmek és a kiskereskedelmi forgalom emelkedése meghaladta az uniós növekedési rátákat. Ukrajnának és Fehéroroszországnak képzett munkaereje van, amelynek bérszínvonala azonban nem éri el a Magyarországon és Lengyelországban kimutatott szint negyedét. A képzett munkaerő délről és keletről való beáramlása helyreállíthatja Európa megbillent demográfiai egyensúlyát.

Az új határain túlra való karnyújtáshoz az EU-nak ugyanarra a nagylelkűségre és vízióra van szüksége, amellyel sorai közé hozta az új tagállamait. Felül kell vizsgálnia például kereskedelempolitikáját, amely különösképpen diszkriminatív az új szomszédaival szemben, amelyek nem tagjai a WTO-nak, emiatt korlátozva vannak az EU-ba irányuló acél-, textil- és mezőgazdasági exportjukban. Moldova és Ukrajna természetes exportpiacai az EU-tagállamokban vannak, nekik most kell ugyanazokat a "piacokat reformokért" alkut felkínálni, amelyeket 15 évvel ezelőtt Lengyel- és Magyarországnak ajánlottak. Másképpen fogalmazva, az EU kereskedelmi korlátozásainak bármely enyhítését, odahaza végrehajtandó szabadpiaci reformokkal és demokratizálással kell kiegyenlíteni. A nyílt gazdaság és társadalom megteremtésére vonatkozó EU-kéréseket azonban ezek az államok aligha fogják megszívlelni, ha az unió politikája és határai meggátolják a termékek, a szolgáltatások és a személyek szabad áramlását. Az "Európa-erőd" nem kínálja azokat az ösztönzőket, amelyekre a szomszédoknak szükségük lenne az igazi reformokhoz, és a kibővített Európa teljes jogú partneri státusának eléréséhez.