Fizessenek-e adót a kisbefektetők?

Nehéz egy új - vagy éppen visszaállított - adónemet csak úgy, mindennemű ellenállás nélkül elfogadtatni a közvéleménnyel, különösen olyan esetben, amikor az általa sértett érdek védelme nem pusztán divat, de széles körben elismert igény is. A szabályozásában sokszori módosítást megélő tőzsdei árfolyamnyereség-adó visszaállítását a kormánykoalíció vezető pártja most mégis zászlajára tűzte. A szakmai, politikai vita most kezdetét veszi.

Nehéz nem egyetérteni a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) elnökével, amikor gazdasági és erkölcsi hibának minősíti az elképzelést. A tőzsde két éve keményen dolgozik azon, hogy a lakossági befektetéseket a parkettre vonzza, és mint kiderült, a koncepció egyelőre csak korlátozottan működőképes: a hazai megtakarítási szerkezet továbbra is elavult a nyugat-európai átlaghoz képest. A változáshoz nyugodt, kiszámítható környezet és sok idő kell.

Tény, hogy az adónem visszaállítása éppen a tőzsde kampánya által megcélzott társadalmi réteget, a magyar háztartásokat érinti kedvezőtlenül, hiszen a piac közel 80 százalékát uraló külföldi befektetők nem itt, az intézményi szereplők pedig már most is fizetik adójukat.

Nem lehet ugyanakkor elmenni a kérdés társadalmi vonatkozása mellett: a tőkejövedelmek adóztatása messze elmarad az egyéb jövedelmek mögött, és mivel a tőzsde elsősorban a gazdagabbak "játéka", az adórendszer igazságossága csak korlátozottan érvényesülhet. Többen harmonizációs szükséget emlegetnek, arra célozva, hogy az uniós országok többségében bevett gyakorlat az árfolyamnyereség adóztatása, kényszer azonban ez irányban nem érvényesül.

Első olvasatra úgy tűnik, hogy - a várható csekély hasznot figyelembe véve - nem nagyon éri meg az adónem viszszaállítása, a végső mérleg azonban a ma még meglehetősen homályos részletek ismeretében vonható csak meg.