Hága, Bagdad, Washington

Rögtön azzal kezdem, hogy sokakkal ellentétben a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús és emberiesség ellenes bűnöket kivizsgáló hágai bíróság működését nem tartom kudarcnak. Legfőképpen azért nem, mert nem hiszem, hogy a törvényesség elveinek betartásánál fontosabb lenne az ítélkezés gyorsasága, vagy az, hogy mennyibe kerül a bíróság fenntartása. Emellett Hága csupán a média számára jelenti elsősorban (sok esetben csaknem kizárólag) Szlobodan Milosevics elítélését. A magamfajtának ugyanis, aki nem kirakat- vagy politikai pereknek tekinti a hágai eseményeket, épp olyan fontosak azok a "kis bűnösök" - s ezek immár tucatnyiak vannak -, akik perbefogását és elítélését nem kíséri olyan érdeklődés a nemzetközi média részéről, mint a "nagy vadakét". Nem állítom, hogy a bíróság nem követett el hibákat (pl. eljárásjogának olyan kialakításával, ami lehetővé tette, hogy az önmagát védő Milosevics kezdetben politikai szónoklatokkal, jelenleg pedig azzal húzza az időt, hogy - betegségére hivatkozva, egyébként jogosan - csupán hetente háromszor jelenik meg a bíróság előtt), de az például, hogy a legfőbb háborús bűnösök közül sokan még szabadlábon vannak, aligha e törvényszék sara.

Ami Szaddám Huszeint illeti, már perének első felvonása alkalmával érzékelhető volt, hogy védői és ő maga is elsősorban a bíróság legitimitását kívánja majd megkérdőjelezni (miként kezdetben Milosevics is) arra hivatkozva, hogy a háború, amely bukásához vezetett, nélkülözte az ENSZ BT felhatalmazását, így törvénytelen volt. Bár ez utóbbi álláspontot magam is osztom, nehezen látom be, miként függ össze a két dolog. Különösen a Szaddám ellen felhozott főbb vádpontokat olvasva, melyek mind a mostani háború előtti időszakra vonatkoznak (vegyi fegyver bevetése a kurdokkal szemben, illetve deportálásuk 1988-ban, a Barzani-klán 5000 tagjának legyilkolása 1963-ban, Kuvait megszállása 1990-ben, illetve az 1980-88 közötti irak-iráni háború idején elkövetett bűncselekmények), továbbá annak fényében, hogy az ENSZ BT tavaly májusi Irakról hozott határozta már akkor feljogosította a megszálló (amerikai és brit), illetve a stabilizáló (a jelenlegi iraki misszióban szerepet vállaló nemzetközi) erőket arra, hogy vegyenek rész az új iraki rendszer létrehozásában. Legutóbb pedig legitimnek tekintette a június 28-án létrejött új, ideiglenes iraki kormányt is. Magam sokkal inkább éppen attól tartok, hogy a Szaddámot felelősségre vonó iraki bíróság - éppúgy, mint Washington - egyfajta propagandisztikus kirakatpernek tekinti majd a diktátor elítélését. Igaz, rögtön hozzáteszem: jelenleg még nem ismerem részletesen sem a per eljárásjogát, sem pedig azokat az iraki törvényeket, melyek alapján a bíróság majd dönteni fog.

A legnagyobb érdeklődéssel és megelégedéssel persze a washingtoni legfelsőbb bíróságnak a Guantanamón fogva tartott 641 fogoly további sorsára vonatkozó, az amerikai jogrendnek a Bush-adminisztráció alatt elszenvedett torzulását remélhetőleg megszüntető ítéletét olvastam. Magam ugyanis a Milosevics- és a Szaddam-pernél is fontosabbnak tartom, hogy a világ jelenlegi legerősebb államában vannak olyan erők, amelyek következetesen ragaszkodnak azokhoz az elvekhez, melyekre az amerikai vezetés oly szívesen hivatkozik a nemzetközi porondon. De leginkább azt tartom fontosnak, hogy ezek betartását ki is kényszerítik saját vezetésükből.