A baloldali radikalizmus

Kicsi vagy nagy változásokat kezdeményez az új kormányfő a társadalompolitika területén? Csalódhatnak, akik azt remélik, hogy csak a társadalmi kommunikáció változik, intézmények és személyek, de marad a társadalmi békére épülő társadalompolitika. Az új miniszterelnök ma még ismeretlen programja döntően Blair brit miniszterelnök programján alapul majd, amely mögött a baloldali harmadik út koncepciója áll. Mit is mond Blair és tanácsadója, Giddens?

A globalizáció és a mindennapi élet változásai nyomán mai alapélményünk a bizonytalanság, ami félelmet kelt, a hagyományos értékek és intézmények már nem képesek jó megoldásokat adni, ezért a politikának kell új válaszokat adnia. A baloldali politikai válasznak radikálisnak kell lennie, tehát gyökeresen újat kell ajánlania. Helyre kell állítania a tönkretett szolidaritást a családon és közösségen belül, valamint a társadalmi csoportok között, ehhez bizalom kell. A világ nem adottság, hanem saját döntéseink befolyásolják sorsunkat. Radikálisan demokratizálni kell a politika intézményeit, ez a demokrácia demokratizálása, és állandó párbeszédet kell szervezni a társadalmi csoportok között. A jóléti állam véget ért, mert a szegényeknek nem pénzt, hanem lehetőséget kell adni sorsuk javítására. Nem védeni kell az elesetteket, hanem állami és civil programokkal aktivizálni őket. Jövedelemtől függő juttatásokkal kell felváltani a mindenkire érvényes társadalmi támogatásokat. Energikus társadalomra van szükség, ahol mindenki felelősséget érez saját sorsa iránt. Társadalmi forradalmárokra van szükség, akik a baloldali harmadik út radikális politikáját képviselik. Már nem a hagyományok vezetnek, sőt nem is az állam: mindenkinek magának kell megtalálnia saját boldogulásának kulcsát, és csak a legszegényebbek kaphatnak ehhez állami segítséget.

Talán ez a rövid összefoglaló is elég ahhoz, hogy rögzítsük: a baloldali harmadik út radikálisan új politikai és társadalmi koncepcióval rendelkezik, amelynek középpontjában a nyugat-európai konzervatív és szociáldemokrata kormányok által 1870 után folyamatosan felépített jóléti állam lebontása áll. Amerikában és a globális színtéren a neokonzervatívok, Európában rajtuk kívül a hasonlóan radikális szocialista harmadik utasok bontják le azt a társadalmi és gazdasági modellt, ami Európa mai gazdagságát felépítette. Jó-e ez nekünk?

A nemzetállamok megszületése, a világháborúk és a kommunista világrendszer nyomása alatt kialakult európai jóléti államok teljes hazai megépítése századunkban már nem lehetséges. Ebből azonban nem következik, hogy fel kell adni azokat a pilléreket, amelyek nélkülözhetetlenek a sikeres gazdasági felzárkózáshoz, például hiba lenne szakítani az általános egészségbiztosítás elvével. Sok területen a hangsúlyokat kell módosítani, például segély helyett munkát és képzést kell ajánlani a foglalkoztatás bővítésére.

A jóléti modell lényege egy széles középosztály megteremtése és fenntartása, amely az európai tömegdemokráciák legfontosabb garanciája. Amerika már nem tömegdemokrácia, hanem egy arisztokratikus köztársaság, amely egyben korunk egyetlen világbirodalma, de Európában még - és már újból - működő demokráciákat találunk. Ezek alapja a széles középosztály és a jóléti állam.

1990 után az európai jólét elérését, tehát az európai jóléti állam felépítését tűztük ki célul. Ha letérünk erről az európai útról, akkor nem leszünk képesek megerősíteni a középrétegeket, a családokat, a hazai kis- és közepes vállalkozásokat, a településeket és a nemzeti összetartozást. Ezek nélkül azonban nem tartható fenn a demokrácia, és helyére az új üzleti arisztokrácia uralma lép. A baloldali radikalizmus új formája az elesettek és az üzleti elit új szövetségét jelenti, ami ellentétes a középosztályosodást segítő korábbi politikai szövetséggel. Ebből a társadalompolitikából a középosztályt megsértő gazdaságpolitika következik, ami tartós gazdasági instabilitást hozhat. Tömeges középosztályosodás nélkül azonban nincs gazdasági felzárkózás, ahogy siker nélkül sincs tartós társadalmi béke.