Egészséges kétkedés

Először is szögezzük le: a magyar egészségügy komoly átalakításra szorul. Jelenlegi formájában szinte mindenki elégedetlen vele: a betegek, az orvosok, az intézmények és a költségvetés is. Az is igaz ugyanakkor, hogy bármilyen változtatáshoz rendkívül erős lobbikkal kell megküzdenie a kormánynak. Nem véletlen, hogy az eddigi kezdeményezések túlnyomó többsége már a kezdet kezdetén elhalt.

Medgyessy Péter most elszántnak mutatkozik a reformok keresztülvitelében. Ez még akkor is elismerésre méltó, ha sokan - jogosan vagy épp indokolatlanul - még mindig kiérleletlennek tartják a javaslatokat. Innentől kezd viszont valóban érdekessé válni a dolog: melyek azok az elemek, amelyek valóban hozzásegítenek a hatékonyabb és magasabb színvonalú gyógyításhoz, és melyek azok, amelyek nem? Más szóval: melyek tekinthetők jogos szakmai érveknek, és melyek szolgálnak egyéb érdekeket?

Ami a mostani elképzelésekből eddig kiderült, az okot adhat némi kételkedésre a kitűzött célok megvalósíthatóságát illetően. Tény, hogy az egészségszervezők közbeiktatása az egészségpénztár és a szolgáltatók közé racionalizálhatja az eddig sokszor pazarló folyamatot. Üdvözlendő, hogy mindehhez a belépőknek pénzt kell betenni a rendszerbe, hasznuk egy részét pedig vissza kell forgatni. Aggályos viszont, hogy a szolgáltatókat mi ösztönözné az ellátás színvonalának javítására. Nem látszanak ugyanis a szabályozott versenyhelyzet megteremtésére utaló tervek. Ugyanígy kétséges, hogy valójában mi lesz a folyamat végső szaldója: vajon valóban több tőke áramlik-e be rövid és hosszabb távon a rendszerbe, mint amennyi profitként elhagyja azt?

Ne ringassa senki magát abban az álomban, hogy létezik száz százalékig tökéletes egészségügyi rendszer. Az Egyesült Államokban például, ahol a fejlett országok közül a legtöbbet, a GDP mintegy 15 százalékát fordítják az egészségügyre (a magyar dupláját), és ennek több mint felét nem az állam finanszírozza, a csecsemőhalandóság ma rosszabb, mint a krónikus forráshiánnyal küszködő, kommunista Kubában. Európára tekintve is azt látjuk, hogy mindenhol napirenden vannak a reformok, bár egységes recept nincs a bajokra. Egy biztos: a magyar rendszeren sokat rontani már nem lehet.