Gyurcsány, a győző

Amikor Gyurcsány Ferenc néhány hete feliratkozott a miniszterelnöki tisztségre ácsingózók listájára, maga sem feltételezhette, hogy ripsz-ropsz az MSZP legnépszerűbb embere lesz. A politikus - a rosszkedvű szabad demokraták nyitotta esélyt is kihasználva - villámgyorsan felért a csúcsra.

Utólag úgy tűnik, könnyű menet volt. Ám a kérdés az: sikerül-e - és milyen áron - megtartania pozícióit? Nem valószínű, hogy Gyurcsány azért tudott elsöprő támogatottságra szert tenni a kongresszusi küldötteknél, mert konkrét ígéretekkel halmozta el őket. Inkább az a lényeg, hogy a szocialisták megunták a pártvezetés teszetoszaságát, koncepciótlanságát és stratégiátlanságát, és főként a jelölés tárgyában produkált álszent szerencsétlenkedését. Úgy döntöttek tehát, hogy figyelmeztetik Kovács Lászlót és barátait. (Ha a tisztújítás nem októberben, hanem a napokban lenne, elzavarnák többségüket. Két hónap alatt némelyiküknek még megbocsáthatnak.)

Itt van helyettük ez a derék Gyurcsány, jók az ötletei, tud ezt-azt a szociáldemokráciáról meg a harmadik útról, olvasmány- és egyéb élményeit világlátássá formálta, vitázni sem rest, és hevíti a győzni akarás. Okosabb, ambiciózusabb ez a fiú a régieknél - gondolhatták a küldöttek.

Csakhogy most jön a neheze. A leendő kormányfőnek meg lesz kötve a keze. Először is, aligha tartható az ez évre tervezett hiány, így nem kizárt, hogy megszorításokkal kell kezdeni. Másodszor: a jövő évi költségvetés sem enged különösebb mozgásteret. (Amelyet a lapzártánkkori állás szerint még a Medgyessy-kabinet fog benyújtani.)

Igaz, talán a szigorból és a következetességből is lehet - lehetne - erényt kovácsolni. És igaz az is, hogy a következő választásokra nem a 2005-ös, hanem az eggyel későbbi büdzsével kell rákészülni. Addig még sok víz lefolyik a szerdai győző homlokán.