Amerikai cigarettaper 280 milliárd dollárért

Ugyan az utóbbi évtizedben több hatalmas kártérítést követelő pert is indítottak dohánygyárak ellen, ez az eljárás a maga nemében egyedülálló. Ezúttal az állam perel, s nem a termékfelelősségre alapozza azt, hanem egy 1970-es, bűnszövetkezetek ellen hozott törvényre. Így nem azt kell bizonyítani, hogy a gyártók közvetlenül felelősek azért, hogy a fogyasztók egészsége tönkrement, hanem azt, hogy a társaságok termékeik egészségkárosító hatásával kapcsolatban tudatosan megtévesztették vásárlóikat annak érdekében, hogy extraprofitra tegyenek szert. Ez pedig a hatóságok érvelése szerint csalás.

A kormány egy 1953-as találkozóra alapozza érvelését. Akkortájt láttak napvilágot az első olyan kutatások, amelyek a dohányzást rákkeltőnek találták. A feltételezések szerint erre válaszul öt gyártó cég vezetői találkoztak.

Erre nem titokban került sor: a versenyjogi eljárást megelőzendő, tájékoztatták az igazságügyi minisztériumot, s az elfogadott közös állásfoglalást másnap 448 amerikai lapban közzétették. Ezek szerint a cégvezetők meg voltak győződve arról, hogy termékeik nem károsítják az egészséget.

Az igazságügyi minisztérium szerint azonban más is történt: a cégek megállapodtak abban, hogy az iparág jövője érdekében mindent elkövetnek, hogy a cigaretta és a passzív dohányzás egészségkárosító hatásait elmossák a köztudatban. Együtt tagadták, hogy a nikotin függőséget okoz, sőt állításaikat alátámasztó tudományosnak látszó vizsgálatokat finanszíroztak. Ezzel együtt az eladás fő célcsoportjává a tinédzserek váltak. Ez vezetett oda, hogy csak az Egyesült Államokban évente több mint 440 ezer ember hal meg káros szenvedélye miatt, mégis naponta háromezer tinédzser kezd dohányozni.

Ebből indultak ki a kártérítés kiszámításánál is: a vád szerint a 21 éves korban napi öt cigarettát szívók rossz szokását kizárólag a gyártók tevékenysége okozta, így az általuk cigarettára elköltött 70 milliárd dollár tisztességtelen haszon. Ennek az 50 éves időszak alatt felhalmozódott kamatai adják a 280 milliárdos kárt.

Csakhogy a perben hivatkozott, eredetileg bűnszövetkezetek ellen szövegezett jogszabály célja a későbbi visszaélések megelőzése. Ezért nem elegendő azt bizonyítani, hogy a cégek tudatosan, előre kitervelten fogtak össze a fogyasztók megtévesztésére, azt is igazolni kell, hogy a visszaélés lehetősége továbbra is fennáll, s hogy ennek éppen a kért összegű kártérítés megfizetése vethet gátat. Emiatt sokan úgy vélekednek, hogy a per aligha végződik tényleges fizetéssel. Ehelyett szakértők szerint ha sikerül a panaszt megalapozni, a bíróság a marketing- és értékesítési előírások szigorítását rendelheti el.

Csakhogy erre aligha van szükség. 1998-ban ugyanis már született egy a népszerűsítési lehetőségeket drasztikusan megnyirbáló szövetségi szintű megállapodás, amelynek keretében 25 év alatt 264 milliárd dollár kártérítés megfizetését is vállalták a cégek.

A vállalatok az elmúlt években drasztikusan átalakították értékesítési rendszereiket, sőt dohányzásellenes kampányokba kezdtek. Igaz, ezekről a szakemberek nem győzik hangoztatni, hogy a silány kivitelezés miatt minden idők legeredménytelenebb kezdeményezései. Ráadásul volt már példa az új szabályok durva megsértésére is.

Ezzel együtt a korlátozásra vonatkozó ítélet sem borítékolható, hiszen ahhoz valamiképp igazolni kellene, hogy a dohányzókra hatással van a gyártók kommunikációja. A perre már 135 millió dollárt költő kormányzat szerint ez például azon érhető tetten, hogy a gyártók "light" és az alacsony kátránytartalmú termékeket a hagyományosaknál egészségesebbnek hirdették, s ezzel megnyugtatták az érintettek lelkiismeretét. Ugyanakkor már évtizedek óta folyik a felvilágosító munka az iskolákban, a legtöbben pedig környezetük példáját követve kezdenek dohányozni. Így még a nagy füstölők sem igen figyelnek arra, mit mondanak a gyártók.

Elemzők aláhúzzák: aligha véletlen, hogy az 1999-ben még a Clinton-adminisztráció által megkezdett vizsgálódásból éppen most, a választások előtt lett per. Ráadásul az állam évekig semmit sem tett, miközben társasági és fogyasztói adó formájában dollármilliárdokkal részesült a piacból. Bár a minisztérium szerint elképzelhetetlen a peren kívüli alku, a Wall Streeten az a hír járja, hogy a voksolás után mégis így állapodnak majd meg a felek. Ezért a nagy hitelminősítők sem léptek még, noha a kért kártérítési öszszeg meghaladja az érintett cégek saját tőkéjének mai összesített piaci értékét is. Ráadásul az esetleg ellehetetlenülő nagy cégek helyét olyan kicsik vehetik át, amelyekre az 1998-as szabályok nem vonatkoznak.