Az Európai Unióban nincs kiskapu

Mennyiben változtak meg munkájának feltételei azáltal, hogy az Európai Parlament "rendes" tagja, majd ott a költségvetés-ellenőrzési bizottság elnöke lett?

Az Európai Parlamentben elsősorban politikai alapú szakmai munka folyik, ahol a politika a szakmai előrehaladást szolgálja. Úgy is mondhatnám, hogy az Európai Parlament az európai gondolat és értékek letéteményesének tekinti magát a végrehajtó hatalommal, az Európai Bizottsággal, valamint a tanácscsal és a tagországokkal szemben. Ennek megfelelők és kiszámíthatók a feltételek és a feladatok is. Ráadásul az apparátus mentalitása is mindenben e munka segítésére irányul. Ez lényeges szemléletbeli különbség a hazaihoz képest, s ahogy látom, kicsit még furcsa az új tagok képviselőinek. Ennek fényében különösen nagy megtiszteltetés Magyarország számára, hogy megkapta az Európai Parlament - talán nem tűnik szerénytelenségnek - egyik legfontosabb bizottságának vezetői posztját.

Meglepődött, amikor értesült a felkérésről az Európai Parlament költségvetés-ellenőrzési bizottságának elnöki posztjára?

Mi tagadás, meglepetésként ért a felkérés, annál is inkább, mert az Európai Bizottság folyosóin az a közfelfogás, hogy ez a tisztség a nagy tagállamoknak jár. A nyári választások után már javában zajlott a posztok elosztása, amikor a sajtó arról kezdett cikkezni, hogy az új tagállamok még egyetlen tisztséget sem kaptak. Akkor volt éppen soron a költségvetés-ellenőrzési bizottság, amelynek vezetői posztjára a jelölési jog az Európai Parlament szocialista frakcióját illette meg. Ennek német vezetője, Martin Schulz vetette fel a lehetőséget, hogy Magyarország kapja ezt a posztot, ő javasolta a személyemet is, miután tudta, hogy megfigyelőként már dolgoztam ebben a bizottságban. Szükség volt még az Európai Parlamentbe megválasztott MSZP-s képviselők vezetőjének, Tabajdi Csabának a támogató érvelésére is, aki eredményesen állt ki mellettem. Amikor a döntés megszületett, először örömmel töltött el, ma már a felelősség súlyát is érzem.

Konkrétan mit csinál ez a bizottság, mire szól a jogosítványa? Van hatalma, érdemi beleszólása a közösségi ügyekbe, vagy csupán egy súlytalan testületről van szó?

Feltétlenül van súlya, érdemi a szerepe. Az Európai Parlament költségvetés-ellenőrzési bizottságának feladata a közösségi kiadások ellenőrzése, s egyben a korrupció, a csalás és mindenféle szabálytalanság elleni küzdelem. Ebben a munkában egységesen jár el a bizottság valamennyi tagja, s a vizsgálódásokban segítségükre van az Európai Számvevőszék, és amennyiben konkrét kérdések merülnek fel, az OLAF, a pénzügyi szabálytalanságok és visszaélések ellen küzdő uniós hivatal is. A mi hatáskörünkbe tartozik az Európai Bizottság tevékenységének jóváhagyása vagy elutasítása. Elmarasztaló vélemény esetén elképzelhetetlen az Európai Unióban az, hogy annak ne lennének következményei. Az Európai Parlament költségvetés-ellenőrzési bizottságába sokan éppen azért igyekeznek bekerülni, hogy leleplezzék az esetleges szabálytalanságokat és visszaéléseket az uniós pénzek felhasználásánál. Munkánk legfontosabb része minden évben a közösségi költségvetés jóváhagyása; éppen most vizsgáltuk a 2003-as büdzsé kiadásait, majd zárt ülésen az OLAF konkrét fellépéseinek eredményeit.

Milyen lehetőség van a nemzeti érdekek érvényesítésére ezen a területen?

A nemzeti parlamentekben a koalíciós pártok részéről ilyenkor az alapvető törekvés az, hogy megvédjék a kormányt és elkerüljék a kormányzati válságot. Az Európai Parlamentben viszont nincs ilyen koalíciós többség, amely megvédené az Európai Bizottságot az esetleges elmarasztalásoktól. A költségvetés-ellenőrzési bizottságban ráadásul olyan képviselők is helyet kapnak, akik kifejezetten euroszkeptikusok vagy EU-ellenesek. Az elnök feladata az, hogy mindenkor biztosítsa a politikai megfontolásoktól és személyes ambícióktól mentes, felelős és kiegyensúlyozott munkát.

Konkrétan milyen területeken értek el eredményeket?

A költségvetés-ellenőrzési bizottság útmutatása és kemény követelése alapján az OLAF aktív közreműködésével a közelmúltban két, nemzetközileg is számottevő eredményt sikerült elérnünk. Az egyik az, hogy júliusban Svájccal a csalások és a korrupció elleni küzdelemben való együttműködésről megállapodást írt alá az Európai Unió. Ebben nemcsak nyomozási és bírósági jogsegélyről van szó; a svájci pénzintézetek kötelezték magukat arra, hogy ilyen pénzek fellelése esetén információt adnak az Európai Uniónak, és együttműködnek az OLAF-fal. Az előzményekhez tartozik, hogy a bizottságunk kikötötte: mindaddig nem hagy jóvá egyetlen, Svájccal kötött megállapodást sem, amíg ezt nem fogadják el. Erre a követelésre Svájc először a történelemben kénytelen volt beadni a derekát. A másik dolog, ami Magyarországot is érinti, a Philip Morris-ügy. A dohánygyárak esetleges érintettsége, közreműködése a cigarettacsempészetben vizsgálat tárgya volt az OLAF-nál, s a nyomozati eredményei alapján az Egyesült Államokban eljárást indított egyes termelők ellen. A megállapodás értelmében az eljárás leállításáért a Philip Morris 1,25 milliárd eurót fizet azon károk ellensúlyozására, amelyek az Európai Uniót és egyes tagországokat eddig érték adó- és vámkiesés, csempészés következtében. Az egyezség arra is kiterjed, hogy ha a jövőben a Philip Morris termékeit bárhol "csempészeten fogják", úgy az elszenvedett károk ötszörösét fizeti az érintett országoknak. Ráadásul a megállapodás nyitott: további termelők és az új tagállamok - köztük Magyarország is - csatlakozhatnak hozzá.

Hamarosan Magyarországra is ellátogatnak az OLAF képviselői. Milyen céllal?

A legutóbbi ülésünkön hallgattuk meg a költségvetési biztos, Michaele Schreyer és az OLAF beszámolóját arról, hogy miként kívánják a tagországokkal való együttműködést koordináltabbá, szervezettebbé tenni, ami eddig ad hoc jellegű volt, például a határ menti vám- és áfacsalás, a csempészet, a pénzmosás elleni küzdelemben. Egyes országokban meglepetést, sőt ellenállást váltott ki, hogy az Európai Unió egyik fontos intézménye erre is ki akarja terjeszteni hatáskörét. Az OLAF képviselői ezzel összefüggésben a magyar Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága meghívására látogatnak Budapestre. A tárgyalásokon az egyik téma a magyar dohánygyártókkal és vámszervekkel való együttműködés lesz. Bizottságunk hasonlóan szoros kooperációt készül kialakítani az Európai Számvevőszék és a nemzeti számvevőszékek között. Magam máris jó munkakapcsolatot építettem ki Kovács Árpáddal, a magyar Állami Számvevőszék vezetőjével, aki egyben a nemzetközi szövetség elnöke is.

Az új tagállamok számára különösen elkelne a segítség az uniós források felhasználásához, hiszen sokak szerint rendkívül bonyolult, nemegyszer bürokratikus a közösségi támogatási rendszer. Mire számíthatnak a pályázásnál és az elszámolásnál?

Az egész közösség demokratikus, transzparens működése szempontjából alapvetően fontos, hogy a rendelkezésre álló források felhasználása az uniós szabályozásnak megfelelően történjen. Az új tagok még a pályázatoknál sincsenek felkészülve a számukra sokszor feleslegesnek tűnő bürokrácia leküzdésére, így a felhasználásnál is hajlamosak lehetnek a kiskapuk keresésére. Csakhogy az Európai Unióban nincsenek kiskapuk. Az európai pénzek "rugalmas" kezelése oda vezethet, hogy nemcsak nem fizetik ki a megítélt támogatásokat a kedvezményezettnek, de magát az országot is megbüntethetik és kizárhatják bizonyos projektekből. Ezért különösen fontos, hogy már háromszáz, uniós pénzfelhasználással foglalkozó ellenőrt képeztek ki Magyarországon. A legfontosabb persze az, hogy az uniós források lekötésénél és felhasználásánál nem csupán szellemében, de betűről betűre igyekezzenek betartani a szabályokat. Annál inkább, mert ma már nyilvánvaló, hogy a mostani bővítés túl nagy lépés volt egyszerre az Európai Uniónak, amit egyesek máris hajlamosak inkább tehernek érezni.

Mégis, nem túlzás ez a szigor, hiszen még a korábbi tagok is követnek el hibákat?

Való igaz, létezik ez a paradoxon, ám ez nem mentség a szabályok be nem tartására. Az új tagállamoknak az is feladatuk, hogy erre az európai ellentmondásra felhívják a figyelmet. Magyar részről - megfigyelőként - már tavaly felvetettük, hogy a közösségi pályázati rendszer túl bürokratikus, ami elsősorban az új tagoknak jelenthet leküzdhetetlen akadályt. Ráadásul számukra az első pályázati elutasítások megrendülést okozhatnak, részben az addig felmerült költségek, részben a kudarc miatt. Aki már nyert, az könnyebben elviseli, ha ötből két pályázatára nem kap támogatást. Azt is látni kell, hogy az európai uniós közfelfogásban deklaráltan alapvető szempont az új tagországok segítése. A végrehajtásnál azonban az európai intézmények az újaknál ugyanúgy maximálisan figyelnek a szabályok betartására, mint a régieknél, és ezeken a fórumokon egyetlen biztos sem mentesülhet a felelősség alól azzal a kifogással, hogy a hibát nem nála, hanem valamely tagországban követték el. Az Európai Parlament tagjai alapvető feladatuknak tekintik választóik felé, hogy a közösségi források felhasználása mindenben szabályosan történjen, még ha ezen pénzek 85 százalékát a tagállamokban költik is el. Vagyis az Európai Parlament költségvetés-ellenőrzési bizottsága akkor cselekszik helyesen, ha a pályázatoknál igyekszik elősegíteni a feltételek egyszerűsítését. A végrehajtásnál azonban nem ígérhetem, hogy bármi módon könnyítés lesz, mert egész Európa érdeke, hogy abszolút szabályszerűen járjunk el.