Félelem a fejlett világban a feltörekvők versenye miatt

A növekvő aggodalom az újságcikkekben is tükröződik. Az angol nyelvű kiadványokat tartalmazó Lexis-Nexis adatbázisban keresést folytattam a következő kulcsszavak szerint: "kiszervezés", "munkahely" és "India". Az adatbázis 1999-ben 39 találatot adott, 2003-ban viszont már 749-et, 2004 első hat hónapjában pedig 1208-at. Az eredmények nagyjából megegyeztek azzal a kereséssel, amelyben India helyett Kína szerepelt. Hasonló találati arányok adódtak a francia, német, olasz és spanyol nyelven folytatott keresés során: a találatok 90 százaléka 2003-ra és 2004-re esett.

Mire vezethető vissza az aggodalomnak ez a robbanásszerű erősödése? A fejlett államok ugyanis már több mint ötven éve folyamatosan veszítenek el munkahelyeket a fejlődő államok javára. Az egyik ok az, hogy az információs technológia gyors fejlődése és használatának elterjedése nyomán összezsugorodik a világ, ami a külföldi versenyt még valószerűbbé teszi. Valószínűleg az új technológiák képezik a globalizáció ilyen gyors mértékű előrehaladásának legfőbb okát. A hordozható telefon és az internet világszerte sok ember gondolkodását kapcsolja össze, könnyedén és hatékonyan, bátorítva a szellemi alkotások cseréjét.

Az információs technológia kapcsán egyébként az is tudatosodik bennünk, hogy az állásoknak Indiába és Kínába való kiszervezésével minőségi munkahelyeket helyeznek át, amelyeket képzett és bonyolult ismeretekkel rendelkező szakemberek látnak el. Az utóbbi ötven évben a fejlett államok polgárai egyre jobban törekedtek egyetemi végzettség és szakosított ismeretek megszerezésére, hogy védekezni tudjanak a munkaerőpiac kíméletlen hatásai ellen. Ma az első világbeliek bizonytalanok abban, hogy a képzettségük megóvja-e a gazdasági státusukat.

A feltörekvő országok versenyétől való fokozódó félelem a részvénypiaci buborék 2000-es kipukkadására is visszavezethető, amikor a jegyzések egyes országokban a korábbi szintjük fele alá estek. Amint láttuk, hogy a befektetéseink iránt táplált túlzott remények szertefoszlanak, a jövedelmünk és gazdagságunk más forrásai felé fordult a figyelmünk, akkor azonban szembe találtuk magunkat a globális növekedés 2001-től kibontakozó lassulásával. A gazdaság állapotával kapcsolatban terjedő félelmek - ez nem nagy meglepetés - tovább fokozták a nemzetközi verseny miatti aggodalmakat.

Ez év elején egy felmérést végeztem azok körében, akik röviddel korábban otthont vásároltak valamely amerikai városban. A kérdés a következő volt: A gazdaságban végbemenő változások miatt félti-e ön a saját vagy házastársa azon képességét, hogy a jövőben elvárt jövedelemre szert tegyen (például, mert a munkáját egy számítógép látja el, vagy azért, mert valaki Kínában verseng). A kapott válaszok közel felében valamilyen mértékig felbukkant az aggodalom kifejeződése. A kérdést azon elméleti megfontolás alapján tettem fel, hogy a munkahelyek elvesztése miatti félelem talán segít magyarázatot adni az ingatlanárak Amerikában (és több más fejlett államban) tapasztalt robbanásszerű emelkedésére. Az emberek, akik félnek a munkahelyük elvesztésétől, végső soron abban kereshetik a nagyobb gazdasági biztonságot, hogy valódi tulajdonba fektetik pénzüket.

A külföldi verseny miatti növekvő aggodalom a jövőben várhatóan egyre több dologra ad magyarázatot. Korábban az emberek elszigeteltnek érezték magukat az országuk határain kívüli gazdasági problémáktól. Többé már nem. A verseny nyomán terjedő félelem meghatározóvá vált, és világszerte meg fogja határozni a politikai mozgásokat a fejlett, illetve a viszonylag fejlett feltörekvő államokban. Mindez segíti megmagyarázni a protekcionizmus erősödését, és a tavaly Cancúnban tartott WTO-tanácskozás meghiúsulását.

Professzorként azt is tapasztalom, hogy a diákjaim most másféle pályaválasztási tanácsokat kérnek tőlem, mint alig néhány évvel ezelőtt. Amit hallok, az a bizakodás teljes hiánya, hogy bármely választott pályán sikeresek lehetnek. Most azt találgatják, hogy miként tudnak versenyezni kínai vagy indiai konkurenseikkel, akik ugyanolyan vagy jobb képzettséggel bírnak. Az amerikai fölényről szóló dicséretek ellenére a diákok szemlátomást egyáltalán nem érzik fölényes helyzetben magukat, sőt azon tanakodnak, hogy vajon nem kell-e maguknak is a feltörekvő országban szokásos életet élniük a következő évek során.

A feltörekvő államoktól való hirtelen félelem óriási dilemmát jelent. A félelem valós és zsigeri eredetű, a politikusok pedig - saját kárukra - figyelmen kívül hagyják. Fokozódása önpusztító protekcionista intézkedésekhez vezethet, amelyeknek nem szabad teret nyitni. A feltörekvő államok semmi mást nem tesznek, mint azt, hogy a fejlett államokkal egyenrangú hely elérésén munkálkodnak. Morálisan és gyakorlati szempontok alapján is életbevágó, hogy ez sikerüljön nekik.