Gyanúsan mellőzött reform

Nem tudom, más hogy van vele, magam kétkedve fogadom ezután az egészségügyi reformjavaslatokat. Csak a 2002 óta regnáló kormány két és fél esztendeje alatt két koncepciót alkotott és vetett el. A legutóbbi, ellátásszervezésnek titulált elgondolásnak egy év sem jutott. Nem jeleskedett az ágazat átalakításával elődje sem, bár egészségpolitikusai törvényt alkottak az ágazat reformjáról, eredménytelenül.

Már-már gyanús ez a tehetetlenség. Egyáltalán akar itt valaki változtatni? Hiszen miközben tervek születnek és halnak el, az állam kezében lévő kórházi vagyon pusztul, a betegellátás színvonala meredeken zuhan.

Vajon mi lehet az oka, kinek lehet az érdeke a költségvetés második legnagyobb alrendszerét jelentő egészségbiztosítási alap évi több mint 1400 milliárd forintjának a hatékonyság mércéjét meg sem közelítő elköltése? Nem beszélve az ágazat háttériparában is érvényesülő piaci viszonyok negligálásáról.

Miért a kettős mérce? A kórházak a gyógyításhoz szükséges kellékeket - kivéve a humán tőkét - a piaci szabályok szerint vásárolják, miközben az egészségpénztár a nekik juttatott apanázs szétosztásakor figyelmen kívül hagyja e szabályokat. Ez persze nem a pénztár hibája, amit bizonyít: ha elfogy a gyógyszerkassza - amire minden évben számítani lehet - a kormány a költségvetés zárszámadásakor több tíz milliárddal kipótolja azt.

A járulékot fizető munkaadóknak és a betegeknek biztosan nem érdekük az elavult kórházi szerkezet fennmaradása, a közpénzek átláthatatlan felhasználása.

A másfél évtizede likviditási gondokkal küszködő kórházak és szakrendelők is változást sürgetnek. Még akkor is, ha vezetőik között retrográd nézeteket vallók is vannak, akik úgy félnek a változtatástól, mint ördög a tömjénfüsttől. Nem ők diktálnak.

Mivel az egészségügy fenntartása minden állampolgárt érint, a politika felelőssége a konszenzuson nyugvó, kormányzati ciklusokon átívelő ágazati reform végrehajtása, amely a közpénzek kipótlásához nem ad hoc módon, de törvénnyel szabályozottan vonja be az égetően szükséges magántőkét.

Meglehet, az új kormány a közmegegyezés híján vetette el a legutóbbi reformkoncepciót. Ha így van, jól tette. Ám érthetetlen, hogy nem kínál helyette másikat.