Gyurcsány, a kancellár

Bizonytalanok voltunk, de a kormányfőjelölt közlése megerősített bennünket sejtésünkben: a cégeket nem a könyvelők irányítják. Lefordítva, az ország költségvetésének megalkotásában nem a Pénzügyminisztériumé a döntő szó, hanem - a miniszterelnöké. A tegnapi maratoni egyeztetéssorozat után - óránként járulhattak Gyurcsány Ferenc elé kollégái - úgy tűnhet, mintha a tárcák vezetőinek is meghatározó szerepük lehetne a kérdésben. Ez illúzió: ha az öszszes minisztérium szerény igényeit kielégítenék, sokkal-sokkal több pénzt kellene elkölteni, mint amennyit lehetséges.

Ezzel együtt a jelölt - miként ezen akciója is igazolja - rendületlenül dolgozik a "stratégiai-filozófiai" kormányzás megvalósításán. Olyasmi várható mostantól balról, mint négy éven keresztül jobbról. A miniszterelnök több lesz, mint a kabinet első embere: kancellár, vagy amit akartok. Ám ahhoz, hogy orbáni magaslatokra kapaszkodjon, a retorikában még van mit tanulnia. Például vigyáznia kell, hogy ritkábban értekezzen a nagy jólétről és a jobblétről, mert az egyik nincs, a másik meg nem az, ami jobb a jólétnél.

A politika különben pezseg. A múlt héten egy rakás téma keveredett elő, amelyekről sokat beszélnek, holott nem kéne. A tervező-szervező árva személyében megtestesülő hungarista veszélyről nem értekeznénk részletesebben - sajátos szempontjaik szerint megteszik mások -, bár igaz: egyetlen fasiszta is sok fasiszta. A másik műbalhé érdekesebb. Az MDF-frakcióból abszolút jogszabályellenesen - a koalíciós többség segítségével - kizártak öt képviselőt, akik amúgy lendületesen szembemeneteltek az ábrándos pártvezetés szándékaival. Voltaképpen mindkét tábor egy irányba halad: kifelé a Házból. (GA)