Ilyesmi, Európában?!
A közvélekedés szerint a legbiztosabban úgy lehet hazudni, hogy statisztikai adatokra hivatkozunk. Még könnyebb, ha ezek a statisztikai adatok nem is valósak - tehetjük hozzá, a görög deficitszámok körül a múlt héten kirobbant botrány fényében. Mint ismeretes, Athén elismerte, hogy éveken keresztül hamis számokat tett közzé a költségvetés hiányára vonatkozóan; 2000-ben például az eredetileg közölt érték több mint kétszeresére, 4,1 százalékra rúgott a GDP-arányos deficit. Ez azt jelenti, hogy Athén nem léphetett volna be a valutaunióba, hiszen ahhoz legfeljebb 3 százalékos túlköltekezés engedélyezett.
Brüsszelben az illetékes biztos, Joaquin Almunia kemény hangvételű nyilatkozatban ítélte el Athént. Igaz, rögvest hozzátette, hogy a stikli nem veszélyezteti a mediterrán ország valutauniós tagságát. Jorgosz Alogoszkufisz görög pénzügyminiszter egyébként mosta kezét, mondván: a csalást az előző, baloldali kormányzat követte el.
Az eset bizonyítja, hogy Európában sem mindig "európai" módon mennek a dolgok; sokszor nem lehet megakadályozni, hogy egyes politikusok, kormányok - rövid távú érdekeiktől vezérelve - bolondot csináljanak az Európai Bizottságból és a többi tagországból. Mégis hiba volna ebből azt a következtetést levonni, hogy az unión belül senki sem mond igazat, és csak a balekok igyekeznek betartani a szabályokat. Talán túlzás, hogy az EU-ban nincsenek kiskapuk; ám a göröghöz hasonló esetek a kivételt, nem a szabályt jelentik. Az új tagországok politikusai, önkormányzatai, vállalatai is jobban járnak, ha nem az ilyen példákat követik. (TG)
