Jó időben, rossz helyen

Feltűnt valakinek, hogy a világgazdaság 20 év óta nem látott ütemben száguld az idén? Pedig a számok, az előrejelzések erről tanúskodnak. De ne hibáztassa senki magát amiatt, ha ebből nem sokat tapasztalt: a konjunktúra szeléből Európát inkább csak fuvallatok érik.

A globális fellendülés hagyományos húzómotorja, az Egyesült Államok mellé immár Kína is teljes gőzzel belépett (valószínűleg kicsit túl is pörgött), s ez elegendő volt ahhoz, hogy Japánt is kirántsa évtizede tartó agóniájából. Ez a három gazdasági centrum pedig magával húzza nemcsak a távol-keleti kis tigriseket, de a növekvő olaj- és nyersanyagimport miatt más országokat, például Oroszországot is. Ha India felszálló csillagát is idevesszük, akkor jól látható, hogy a következő évek (évtizedek?) Ázsiáról fognak szólni a gazdaságtörténetben.

De mit érzékelünk mindebből mi, itt, Európa középső, keleti felén? Ha a tegnap kiadott második negyedévi GDP-adatokat nézzük, akkor elégedettség és sóvárgás egyaránt erőt vehet rajtunk. Elégedettség annyiban, hogy a 4 százalék éppen a duplája az eurózóna hasonló adatának, és az elmúlt két-három évhez képest mindenképpen jónak mondható. Ilyen világgazdasági konjunktúra mellett azonban látszólag joggal hiányoljuk a még korábbi, 5 százalék feletti rátákat (nem is beszélve a mesebeli 7 százalékról).

A felemás helyzet kulcsa természetesen az Európai Unió régi tagállamainak - főként Német-, Francia- és Olaszország - állapotában rejlik. A túlméretezett jóléti rendszerek gúzsában vergődő gazdaságok jelenleg nem jelentenek versenyképes célpontot a tőkének, az elkerülhetetlen reformok okozta bizonytalanság pedig a belső fogyasztási keresletet is viszszaveti. Mivel a magyar GDP alakulását döntően a nyugat-európai határozza meg, csodákat ebben a helyzetben nem várhatunk.

Mit lehet akkor tenni a növekedési különbség növeléséért? Új piacok keresése nyilván csak korlátozott mértékben jöhet szóba, hiszen a legnagyobb itteni cégek anyavállalati szinten döntenek globális stratégiájukról. Akkor pedig marad a versenyképesség unalomig ismételt javítása. Ha már nem maradtunk Ázsiában...