Elkészült az immár ki tudja hányadik lakáspolitikai koncepció, ezúttal a lízingelésről. Kidolgozói szerint ez már tényleg "kormányképes" verzió, de mi azért nem vagyunk ennyire optimisták, hiszen a Pénzügyminisztérium eddig sorra gáncsot vetett a jobbnál jobbnak tűnő, ám jelentős pluszforrásokat feltételező javaslatoknak. S most, az olcsó államot kívánatosnak tartó kormányzati elképzelések idején sem vehető biztosra, hogy a mégoly vonzó elképzelések megértő fiskális fülekre találnának.
Pedig ezúttal tényleg lehet, hogy nemcsak egyfajta kívánságlista, hanem korrekten végiggondolt anyag készült, nem irreális, jól követhető prioritásokkal. Ezúttal a fiatalok kerültek a központba, nekik kínálnának olyan lehetőségeket, kedvezményeket, amelyekkel bátran belevághatnak a családalapításba, nem félve attól, hogy fél - netán az egész - életüket méltatlan lakáskörülmények között kell leélniük.
Kifejezetten jó ötletnek látszik például a lakáslízingelés, bár nem ismeretesek - ha vannak ilyenek - a külföldi tapasztalatok. Sokan reménykedve várják a gyakorlatilag önerő bevetése nélkül tervezett kanadai modellt. Ennél azonban a kutatók kockázatokra figyelmeztetnek.
Ugyancsak kedvező hír, hogy a felére csökkentenék a bérbeadás után fizetendő forrásadót. Végre! - sóhajt fel a témában kicsit is jártasabb ember. Becslések szerint tíz bérbe adott lakásból nyolc után nem fizetnek ma adót. Éppen ideje a fehérítésnek.
Úgy tűnik, ezzel a koncepcióval 19-re lapot húz az éppen egy évvel ezelőtt alakult Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal, melynek létezését az első pillanattól kezdve támadja a szakma. Ha ez az anyag sem megy át a rostán, semmi sem menti meg attól, hogy dicstelenül távozzon a közigazgatásból.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.