A héten befejeződik a kormányátalakítás. Igaz, a miniszterek csak október 4-én esküsznek, ám csütörtökön már megtudjuk, kik maradhattak és kik kerülhettek be újonnan a kabinetbe.
Tekintettel arra, hogy egyfelől az államfő aligha gondolja meg magát, másfelől az MSZP-SZDSZ párosnak az Országgyűlésben bizonyára sikerül prezentálnia a többséget - finom lesz, amikor Medgyessy Péter parlamenti képviselő az utódáról és annak programjáról szóló döntéshozatalkor megnyomja az igen gombot -, megállapíthatjuk: gyors és flottul levezényelt válság volt ez. A történet lényegében mindössze hét napig volt izgalmas: amíg eldőlt, a kormányfőnek mennie kell, majd kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc egymaga erősebb és lendületesebb - legalábbis szocialista körökben hitelesebb -, mint az MSZP komplett vezérkara.
Ami azóta zajlik, az utó- és előjáték. Ettől persze még komolyan kell vennünk. A héten két momentum vezette a híreket. Közülük a kormányprogram inkább csak jelzi, mi következhet, ám az adótörvények annál fontosabbak. Érdekes: nem tudni, mennyire tudatos stratégia eredményeként, de a titkosan szerkesztett programmal jóval többet foglalkozott a nyilvánosság, mint a gyakorlati következményeit tekintve nagyobb súlyú adójogszabályokkal. Holott ez utóbbiakról is lett volna mit mondani. Tartalmán túl azért is, mert valószínűleg a ma benyújtandó csomagban tisztelhetjük a legtöbbször elfogadott adó-előterjesztést. A miniszterek egyszer rábólintottak a tervezetre egy szerdával korábban, aztán a következő szerdán s végül pénteken, miközben beterjesztése egy hetet csúszott.
Hiába, a szerteágazó érdekek egyeztetéséhez egy mégoly lendületes kormányfő(jelölt)nek is időre van szüksége. (GA)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.