Önértékelési zavarok

Nem a magyar gazdaságról, hanem annak különböző politikai oldalak által lefestett képéről osztották az igazságot tegnap a parlamentben a jegybanki éves jelentés beszámolója kapcsán. A szerepek persze le vannak osztva: válságot vizionáló ellenzék, felelősséget az elődre és a jegybankra toló kormányzat és magát mentegető jegybank. A küzdelem (mily meglepetés) eldöntetlen, és mindenki jól dolgozott. A vita középpontjába - a fenti stratégiáknak megfelelően - a magas kamatszint került, és természetesen mindenki megtalálta a maga igazságát: kinek a hibás gazdaságpolitikája következtében került oda, ahova. Az igazi kérdés (hogy miként is lehetne csökkenteni) meg elvétve került csak szóba.

Adva van tehát a kormány, amely a fiskális politika terén végzett felelőtlen ámokfutása után főként kívülről várja a csodát a konszolidációhoz. És rendkívül bosszantja, hogy az nem jön, de legalább megvan a bűnbak: a jegybank, amely nem csökkent kamatot.

Adva van az ellenzék, amely elfelejti, hogy ő érzett rá annak idején először az irreális társadalmi igényekre (és legitimizálta azokat), és most "felelősen" kiált válságot, ezzel rontva a közhangulatot (egyben javítva saját kormányalakításának esélyeit).

És van egy jegybank, amelyik a tavaly elkövetett gazdaságpolitikai hibák következtében jelentősen emelni volt kénytelen a kamatszintet. Bár ma már mellékes, de azért szögezzük le: ezek a hibák a fiskális és a monetáris politika oldaláról egyaránt jelentkeztek, nem egyszer éppen a köztük levő, már-már ellenséges viszony eredményeképp. És ez a jegybank most képtelen megbirkózni azzal a feladattal, hogy miként csökkentse a kamatokat, sőt a monetáris tanács belső tagjai szemlátomást nem is igen törekszenek erre. Pedig a magas kamatszint részben nyilvánvalóan pszichológiai okok következménye és lenne lehetőség az óvatos mérséklésre. Ehelyett azonban a monetáris politika vezetői minden alkalmat megragadnak, hogy felvehessék a kesztyűt, és - kormánykritikát kifejtve - piaci összeomlás veszélyeiről fessenek ijesztő képeket, kamatemelés lehetőségét fontolgassák nyilvánosan, miközben láthatóan nem igazán érzik, milyen a piaci hangulat.

Négy évvel ezelőtt ilyenkor már választási időszakról beszélt a közvélemény. Most sem fogunk unatkozni. Sajnos.