Régi-új párok az unióban
Az EU keleti peremének (a Baltikumtól Szlovéniáig) csatlakozása egy olyan sávot hoz létre, amelynek belső szerkezete igen hasonlít majd a korábbi nyugati, északi és déli peremek (Írországtól Görögországig) integrálásával kialakult csoport szerkezetére. Ez a titokzatos erő tehát nem csupán párokat hoz létre a régi és az új tagállamok között, hanem az új tagok csoportján belüli szerkezetet a korábban integrált országok belső szerkezetének mintájára formálja. Az egyszer kialakult forma nagyon erős, így ha egy új tagállam már elfoglalt egy adott helyet a keleti perem belső munkamegosztásában, akkor ettől nehezen szabadul. Sokszor nem is érti, miért vall kudarcot valamiben (új motorgyárak vonzása), vagy miért sikerül valami más (turizmus) - az új alakzat új munkamegosztása titokzatos gazdasági erők révén tartja az adott minta keretei között országunkat.
Lengyelország mintha Spanyolországot választaná párnak: a korábbi magas spanyol munkanélküliség, a mezőgazdasági súly, a föderatív szerkezet, az amerikai kontinensen élő népes rokonság és a fiatal népesség egyaránt azonos mintát mutat. Ahogy Spanyolország köztes helyzetben van Európa és Amerika között, úgy került politikailag hasonlóan köztes helyzetbe az USA és az EU között Lengyelország: működik is a minta. Sok a különbség persze, az egyik királyság, a másik nem: hiányzik is a lengyel európai középhatalomnál a belső stabilizáló erő. Ahogy a spanyolok mobilak voltak Európában, úgy ostromolják most a lengyelek hasonló hévvel az európai munkaadókat.
A balti államok - mivel hárman is vannak - két mintát választottak maguknak: Finn- és Írországot. Az informatikai forradalomra alapozzák gazdasági felzárkózásukat, ahogy a finnek és az írek tették, évi 7 százalékos GDP-növekedést és béremelkedést érnek el, ahogy a minta előírja. Gyors modernizáció, erőteljes tudástőke-felhalmozás és erős nemzeti öntudat áll a siker mögött, ahogy a finnek és az írek esetében is. Amint az írek a brit birodalomból, úgy a balti országok az orosz birodalomból kilépve érnek el sikert, részben a korábbi birodalommal kereskedve.
Szlovákia párja mintha Katalónia lenne: a szlovák autóipar fejlődése a katalán mintát követi, Pozsony - Béccsel majd lényegében egyesülve - megismételheti Barcelona sikerét. A katalánok és a szlovákok nemzeti öntudata új országok (a katalánok 1978 óta élveznek széles körű önkormányzatot) öntudata, előbbiek a spanyoloknak, utóbbiak a cseheknek és nekünk akarják bizonyítani, ők a jobbak.
Csehország egyelőre nem találja magát, ahogy Görögország sem talált magára az EU-csatlakozás utáni évtizedekben egészen az olimpiáig. Végül a 2004-es nyári olimpiára való felkészülés húzta meg a görög gazdaságot. Ahogy a görögök, úgy a csehek is várhatóan akkor találnak majd magukra, ha valami nagy kihívás megmozdítja az alvó Svejket.
Szlovénia párja Ausztria: a két alpesi ország gazdasági és társadalmi szerkezete már ma is nagy egyezést mutat. A jövő titka, hogy melyik ausztriai tartomány lesz a pontos minta, talán Karintia?
Kényes kérdéshez érkeztünk: és mi magyarok? Nekünk bizony Portugália maradt, és ideje szembenézni azzal a történelmi trenddel, hogy a magyar fejlődés igen sokban a portugál mintát követi. Portugália is lassan talált magára az elmúlt évtizedekben, ahogy mi. Az infrastruktúra fejlesztése és a turizmus a gazdaság motorjai, a k+f és a tudásintenzív fejlődés csak ígéret maradt, míg a mezőgazdaság folyamatos válságát nehezen orvosolják. A 90-es évek második felében végrehajtott túlzott bérkiáramlás még ma is fogva tartja a portugál költségvetést: mintha néhány évvel később őket követnénk.
Magyarország nem így indult, már az írek kelta tigrisére kezdtünk hasonlítani Pannóniában. A Nyugat-Dunántúl és Budapest valódi pannon ipari tigrisként indult, de a magyar gazdaság egésze nem volt képes követni a mintát. Még úgy tűnik, mintha az ír vagy a katalán mintát követnénk, de már látni Portugália partjait. Nehéz váltani, de érdemes megpróbálni.
