Indulhat az önfoglalkoztatósdi

Négy szakmából három: nem olyan rossz arány. Sőt, kifejezetten becsülendő a minisztériumok és az érdekképviseletek munkája. A vagyonvédelmi szakemberek, a művészek, az újságírók önfoglalkoztatása már sínen van, ha a fuvarozószakma speciális szabályozása is elkészül, akkor akár 40-50 ezer kényszervállalkozó helyzete is rendeződhet. Egyes becslések szerint azonban az önfoglalkoztatók száma meghaladja a 450 ezret?

Vagyis újabb szakmák jelentkezhetnek speciális szabályozásért. Belgiumban az orvosok, Németországban a fotósok, Görögországban az utcai árusok is választhatják ezt a hagyományostól eltérő foglalkoztatási formát. De ki akar majd itthon önfoglalkoztatóval dolgoztatni? A munkavállalók szociális és jogi biztonsága valóban megoldódhat, de miért érezné saját felelősségének a versenyszféra a gazdaság fehérítését? A dolgozók korrekt munkaidőben, pihenőidő biztosításával dolgozhatnak majd, táppénzre is mehetnek, gyest is kaphatnak, de honnan? Melyik munkaadó örül majd, hogy több mindent finanszírozhat? Egyelőre nem látom, miért éri meg mindez a munkaadóknak.

Az önfoglalkoztatás uniós szabályozása sem tökéletes. Németországban társadalombiztosítási szabályokkal próbálják gátolni a színlelt szerződéskötéseket, Görögországban csak a szerződés típusa bizonyítja, hogy legális az önfoglalkoztató és a munkaadó kapcsolata, Belgiumban az igen magas munkaügyi bírságok rettenthetik el a színlelt kapcsolatoktól a munkaerőpiac szereplőit. Mindez csak (több) kevesebb sikerrel megy.

Optimista vagyok, még ha a tökéletes jogalkotás utópia is. Mi magyarok mindig kreatív nemzet voltunk, sosem hiányzott egy kis leleményesség, ha kiskapukat kellett találni. Most viszont hátha a kiskapuk kiiktatásához is marad elég ötlet úgy, hogy a lehető legtöbb érintett elégedett legyen.