Pekingi út a divat
A múlt héten Putyin orosz, az előzőn Chirac francia elnök tárgyalt Pekingben. Fő partnerük Hu Csin-tao elnök volt, aki párt- és állami vezetői tisztségei mellé szeptemberben szerezte meg a KKP központi katonai bizottságának elnöki címét is. Hu ezzel a nagy elődök Mao által bevezetett hatalomkoncentrálási szokásjogának örökébe lépett, mintegy érzékeltetve: politikai reform pedig nem lesz.
Lefordítva ez azt jelenti, hogy a gazdaság piacosításának továbbra sem várhatók jogi garanciái - attól az egyszeri aktustól eltekintve, hogy az alkotmányba bekerült a magántulajdon elismerése; ezt azonban elfelejtették végigvezetni a törvényhozáson.
A garanciahiány azonban láthatóan nem zavarta sem a francia, sem az orosz elnököt. A Chirac jelenlétében amúgy is Kínában rezideáló francia vállalatok összesen mintegy négymilliárd dolláros üzleti megállapodásokat írtak alá. A Putyin-tárgyalások meghozták ugyan a rég várt határegyezményt és egy üzleti vegyes bizottság felállítását, de a beharangozott nagy alkura nem kerítettek sort: nincs híre annak, hogy Moszkva olajvezetéket lenne hajlandó Kínában építeni, aminek fejében Peking a szükséges kétoldalú megállapodás aláírásával támogatná Oroszország felvételét a WTO-ba. Történt valami?
Nem kerülheti el ugyanakkor a figyelmet, hogy a két vendég és házigazdájuk a Biztonsági Tanácsnak az a három állandó tagja, amely ellensúlyt képvisel az Irakra vonatkozó angolszász politikával szemben. Sokatmondó, hogy az orosz-kínai és a francia-kínai tárgyalásokon egyaránt állást foglaltak a világpolitika multipolaritása mellett, de ennek részletezésével már adósok maradtak. Így a sok végül kevés. (SzH)
