A Kreml kistafírozza a Gazprom új leányvállalatát

A terv részeként Putyin másik közeli embere, az állami dominanciájú, nagyon mély titkosszolgálati gyökerű Gazprom élére állított Alekszej Miller kétmilliárd dollár értékben megvásárolta a moszkvai villamosenergia-szolgáltató Moszenergo 25 százalékát, valamint az orosz villamosenergia-hálózat monopóliumát birtokló mamutcég (magyar nevén az egységes energiarendszer részvénytársaság) meg nem nevezett részvénycsomagját. Ez a tulajdonrész biztosítja majd a villamos energiát az évi 3,5 millió hordó olajat előállító Gazpromnyefty tevékenységéhez.

Szükség is lesz rá, mert a Rosznyefty, valamint a kisebb Zarubezsnyefty megszerzése után az alighogy létrejött Gazpromnyefty a jelek szerint újabb vállalatok bekebelezésére készül. A német Handelsblatt legalábbis ezzel magyarázza, hogy a második legnagyobb oroszországi gázkitermelőt, a Novateket a Kreml arra kényszeríti: mondjon le legnagyobb olajkitermelő helyéről a Gazpromnyefty javára. A Jukosz-szindróma hatására a Novatek alighanem engedni fog. Még akkor is, ha a cég 25 százalékos részvénypakettjének értékesítéséről a francia Total konszernnel folyó tárgyaláson ez most számottevően csökkenti az adásvétel tárgyát képező lelőhely értékét, s így kárt okoz az orosz kincstárnak is.

Nem ez az egyetlen veszteség, amelyet az orosz cégeknek el kell viselniük a reménybeli nemzeti olajvállalat érdekében. Hogy csak a Novateknél maradjunk: a Kreml hatalmi szóval nemrég megakadályozta egy fontos befektetését, mivel a megvételre kiszemelt olajtovábbító üzemet Ivan Szecsin emberei ugyancsak a Gazpromnyeftynek szánják.

Szinte a szemünk láttára paradox helyzet áll elő az orosz gazdaságban. Vlagyimir Putyin és az orosz kormány naponta hitet tesz a piacgazdaság törvényei mellett. Az elnök nemrég bejelentette, hogy tíz kisebb vállalatra bontják az egységes energiarendszer részvénytársaságot. Ezzel Moszkva jelzi, hogy hallgat a monopolhelyzetben lévő orosz energiaipari vállalatok miatt a nyugati világból érkező bírálatokra, elhárítva a legfőbb akadályt a Világkereskedelmi Szervezetbe való orosz felvétel elől.

Csakhogy a másik oldalon, a Gazpromnyeftynek a valódi piacgazdaságban elképzelhetetlen módszerekkel történő "helyzetbe hozásával" újabb, soha nem volt monopólium születik. A Rosznyefty és a Zarubezsnyefty ügyes részvénycsomagcseréjével az állam korábban 38,4 százalékos részesedése már így is 50,1 százalékra nőtt. És ez még nem az út vége. A fúzió előtt 2004-ben összesen 34 millió tonna kőolajat kitermelő Gazprom- és Rosznyefty-lelőhelyek jövőre már 80 millió tonnás eredményt terveznek. Ez megfelel a Jukosz idei kitermelésének. Ha pedig az újonnan létrejövő Gazpromnyefty megszerzi a Jukosz legnagyobb lelőhelyét, a kifejezetten e célból, külföldi auditorok segítségével mélyen értéke alatt elárverezendő Juganszknyeftyegaz-lelőhelyet, akkor az állami érdekeket szolgáló mamutvállalat már a mintegy 450 millió tonnás oroszországi kőolaj-kitermelés közel felét ellenőrizheti.

Sokan nem értik, miért éppen az orosz olajvállalatok listáján korábban csak az 5. helyen jegyzett Rosznyefty elnöke, a 47 éves Szergej Bogdancsikov kerül a Gazpromnyefty élére, amikor az elmúlt években rossz mutatókat produkáló vállalat az orosz "olajbiz" legkorruptabb cégének hírében áll. Az okot azonban nem nehéz kitalálni. Bogdancsikov az egyetlen olajipari szakember a Putyin elnök kágébés körökből kikerült egykori pétervári munkatársaiból álló új politikai elitben. Ráadásul a szűkebb szakmájában szerzett nagydoktori és akadémikusi cím sugallta méltósággal szemben Putyin új olajbárója elképesztően agresszív. Az elmúlt két hét kulisszák mögötti iszapbirkózásában sikerült legyőznie a közvetlen munkatársai szerint szintén félelmetesen erőszakos Alekszej Miller Gazprom-főnököt, akivel az új cég feletti ellenőrzés birtoklásáért folytatott, kiszivárogtatásokkal, korrupciós, gazdasági bűncselekményekkel és egyéb vádakkal teli küzdelme ezekben a napokban előkelő helyet foglalt el a nemzetközi sajtó hírei között.

Nagy szó, hogy Bogdancsikov megszerezte az orosz külpolitika terveiben komoly szerepet játszó kőolaj-kitermelő vezetői posztját az 1991 óta Putyin mellett dolgozó Millerrel szemben. Azt sejteti, hogy Ivan Szecsin és társai a választott, demokratikus intézmények helyett Oroszország életét irányító elnöki adminisztrációban tudatosan háttérbe szorítják az új nómenklatúra 2000 januárja óta túlságosan megerősödött tagjait. Ez a gazdasági játéktérben jelzi a várható kádercserék politikai következményeit is. Nem véletlen, hogy a The Wall Street Journal kedden drámai szerkesztőségi cikkben figyelmeztette a világ gazdasági közvéleményét, hogy a föld gázkészleteinek 20 százalékát birtokló Gazprom, amely Európa gázszükségletének negyedrészét biztosítja, a Kreml hathatós közreműködésével ezekben a hetekben kőolajlelőhelyeit is akkorára bővíti, hogy tartalékai felülmúlják az ExxonMobil, a Total és a ConocoPhillips együttes tartalékait. Ráadásul, figyelmeztet a lap, a Gazprom nemrég atomenergiai részvényeket is vásárolt.