Győz a demokrácia?
Még egy esélyt kapott José Manuel Durao Barroso egy elfogadhatóbb Európai Bizottság összeállítására. A legfőbb kérdés - amelyre valószínűleg a hét végi uniós csúcsot követően kapunk választ - az, hogy a visszavonulót fújt Rocco Buttiglionén kívül hány poszton történik még csere. Csak a válasz ismeretében dönthetjük el, hogy Barroso döntése eredeti javaslatának visszavonásáról valóban a demokrácia győzelmét jelenti-e, mint ahogyan azt az Európai Parlamentben állítják.
Hiszen ne feledjük el, hogy a jelöltek listájáról eddig egyedül lekerült Buttiglione az egyetlen a vitatott személyek közül, akit nem ordító szakmai hiányosságai vagy üzleti összeférhetetlensége, hanem világnézete miatt támadtak. Az pedig aligha értékelhető a demokrácia győzelmeként, hogy bebizonyosodott: az uralkodó európai értékrend szerint csak az erkölcsi relativizálás tolerálható - az viszont kötelező jelleggel -, az erkölcsi határozottság nem. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy egy szakmailag számos ponton támadható testület nem az eredményes munkát valóban akadályozó hiányosságok, hanem olyan világnézeti kérdések miatt bukott meg, amelyek valójában nem is a politikára tartoznak.
A demokrácia logikájának kifacsarásában egyébként Kovács László is élenjárt, amikor azzal helyezte magát Buttiglione fölé, hogy míg ő "csak" szakmailag bizonyult gyengének - ahol ugye nyitva áll a fejlődés lehetősége -, addig a volt olasz jelölt bűne sokkal megbocsáthatatlanabb, hiszen neki a világnézete elfogadhatatlan. Kovács fejlődőképességét méltatva ehhez hozzátehetjük, hogy számára szükség esetén a világnézeti váltás sem okoz megoldhatatlan problémát. (BÁ)
