Paprikaügy: a termékvisszahívás pénzügyi kockázatai

Az elmúlt esztendőkben többek között olyan multik, mint a Perrier és a Mercedes is azzal szembesült, hogy egyes termékeit ki kellett vonniuk a piacról. A Magyarországra importált paprika fertőzöttségének ténye hasonló helyzet elé állította a hazai paprika- és paprikafeldolgozó ipart. A szalagcímeken túl azonban mindennek jelentős pénzügyi hatásai is vannak az ágazatra. Vajon milyen hatása lehet a költségekre és a bevételekre a termékvisszahívásnak? Tapasztalataink szerint a következő négy fő terület érdemel különös figyelmet az ilyen helyzetekben.

Visszahívás előtti költségek. A cégeknek a legtöbb esetben nincs olyan költséges belső ellenőrzési berendezésük, amelyekkel kiszűrhető minden hibás termék. A vészharangot rendszerint a fogyasztók vagy a hatóságok húzzák meg, akik értesítik a kiskereskedőket is. Ami ezután történik, az nagymértékben befolyásolhatja az ügy végkimenetelét, és azt, hogy a cég képes-e a biztosítása révén fedezni a termék visszahívásának költségeit. A vállalatok számára ezért létfontosságú, hogy legyen egy konkrét helyreállítási tervük, amely azonosítja és izolálja a problémát. Költségek a következő lépések kapcsán merülnek fel: kockázatkezelési rendszer felállítása a szervezeten belül; külső szakértő/tanácsadó felkérése (aki kapcsolatot tart a nyilvánossággal, és kezeli a biztonsági előírásokkal és a gyanús termék laboratóriumi vizsgálatával kapcsolatos ügyeket); a visszahívás megtervezése és lebonyolítása; illetve a költségek felmérése és az esetleges kártérítési igény elkészítése.

A visszahívás költségei. A termék visszahívását a lehető leggyorsabban kell megkezdeni, bármekkora késedelem katasztrofális következményekkel járhat. A cégeknek (gyártóknak) azt a benyomást kell kelteniük, hogy tisztában vannak a problémával, és urai a helyzetnek. A visszahívással kapcsolatos költségek a kiskereskedők, a fogyasztók és a kereskedelmi láncok egyéb részlegei felől várhatók. E költségek jellemző módon a visszahívott termék megsemmisítési költségén túlmenően a szállításból, a raktározásból és a többletmunkaerő-ráfordításból adódnak össze. Rendkívül fontos, hogy harmadik fél igazolja a készlet megsemmisítését, amivel minimalizálni lehet annak lehetőségét, hogy a hibás termék újra piacra kerülhessen.

Adatrögzítés. Az adatrögzítési rendszer létrehozása a visszahívás költségeinek számszerűsítése, illetve a kártérítési igény érvényesítése - a biztosítónál vagy a hibás alapanyag szállítójánál - céljából történik. Gyakori probléma, hogy nincs elegendő bizonyíték annak igazolására, hogy a visszahívás valóban többletköltséget jelentett. A cégek gyakran teljes mértékben saját erőforrásaikra támaszkodnak, így a többletmunkaidő-ráfordításból adódó költség igazolása nem tükrözi a valóságot.

Elmaradt haszon. Rendszerint az elmaradt haszon, illetve a többletköltségek mérséklését elősegítő intézkedések meghatározása a legnehezebb feladat. Lehetséges, hogy idővel van mód egy helyettesítő termék előállítására, a raktárkészletek kifogyása és az áruveszteség minimalizálása érdekében. Az újragyártás többletköltségeit (pl. munkadíj, anyag) nagy körültekintéssel kell kiszámolni. A cégek igyekeznek megtalálni a módját, hogyan nyerhetnék vissza az elveszett hasznot meglévő biztosítási szerződéseik révén, ehhez azonban gondosan ellenőrizniük kell a veszteség mértékét, illetve hogy ez menynyi fix költséget érint. A biztosítási szerződés megfogalmazásától függően a biztosítás esetleg csak a nettó árbevételre vonatkozhat, ami a biztosított fél alulbiztosítását jelentheti. Az üzemszünetből származó veszteségek esetében további marketing- és promóciós tevékenységgel lehet csökkenteni az eladási veszteséget. Az úgynevezett "termékrehabilitáció" költségeit rendszerint fedezik a visszahívásra vonatkozó biztosítások, amelyek meghatározott pénzügyi kereteken belül biztosítják az ésszerűnek és szükségesnek tartott összeget az érintett termék piaci részesedésének és reputációjának helyreállításához.

A jövő. Napjaink fogyasztói világában egyre fontosabbak az egészségügyi és biztonsági kérdések, a cégeknek ezért egyre nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a termékmegfertőződés és a hibás termékek előállításának kockázatára. A vállalatoknak akcióterveket kell hozniuk, hogy amint valamilyen veszélyről értesülnek, azonnal intézkedni tudjanak a termék esetleges visszahívásáról. Jó hír, hogy mióta felmerült a termékek visszahívásának kockázata, jelentős mértékben fejlődtek az erre vonatkozó biztosítások (különösen Nyugat-Európában). A közelmúlt történései rávilágítottak arra, hogy érdemes újragondolni a vállalati biztosítási programokat, és beépíteni azokba a termékvisszahívások kockázatának megfelelő kezelését.