Segít-e Kína a dollárnak?

Az elemzések rámutattak az idén közel 6 százalékos folyó fizetésimérleg-deficit, az év végére az 1997-es 5 százalékról 28 százalékra emelkedő nettó adósság/GDP mutató, a legeladósodottabb latin-amerikai országokkal vetekedő 280 százalékos adósság/export mutató és az ezeket kialakító növekvő államháztartási hiány és csökkenő magánmegtakarítások hatására. A keresztárfolyamokat alakító tényezők miatt a többségi vélemény szerint elkerülhetetlen a dollár további gyengülése a külföldiek csökkenő finanszírozási hajlandósága és a szükséges folyó fizetésimérleg-korrekció miatt. Az amerikai makrogazdasági folyamatok és a fiskális-monetáris policy mix mellett azonban a korrekciót befolyásolhatja egy eddig háttérben maradt tényező, a kínai valuta árfolyamának alakulása is.

Az amerikai kereskedelmi mérleg az idén 500 milliárd dollárt is elérő deficitje mögött ugyanis meghatározó módon a Kínával és a többi ázsiai országgal lebonyolított kereskedelemben jelentkező hiány áll. Sokak véleménye szerint ehhez hozzájárult a kínai árfolyam-politika is, amely évek óta 8,28-os szinten rögzítette a kínai valuta árfolyamát a dollárral szemben. A rögzített árfolyam, párosulva a közvetlen tőkebefektetések teremtette exportkapa-citásokkal, jelentős versenyképességi előnyt biztosított, és hozzájárult az export szárnyalásához. A kínai jegybank és kormány nem engedte a növekvő devizabevételek ellenére sem a jüan felértékelődését, és ezzel hozzájárult a globális folyó fizetési mérleg egyensúlyzavarainak kialakulásához.

A "gyenge" jüan mellett ráadásul a többi ázsiai ország is árgus szemekkel figyeli valutája árfolyamának alakulását, és meg kell akadályoznia annak további felértékelődését a dollárral szemben, hogy ne fokozódjon a kínai exportőrök amúgy is nyomasztó versenyelőnye. Ezért egyre többen azt javasolják a kínai kormány és jegybank számára, hogy vagy értékelje fel a jüan árfolyamát, fenntartva a mai rögzített árfolyamrendszert, vagy alkalmazzon a mainál rugalmasabb árfolyamrendszert, amelyben lehetőség lenne a jüan felértékelődésére. Ez utóbbi esetben a jegybank szélesebb sávban engedné lebegni a jüant a mai rögzített árfolyam vagy egy kialakítandó valutakosár körül, esetleg áttérne a központi paritás nélküli irányított lebegtetésre.

Számos vélemény szerint a jüan felértékelése vagy a mainál rugalmasabb árfolyamrendszer keretében történő felértékelődése a dollár mellett a kínai gazdaság számára is hasznos lenne. Egyrészt lehetővé tenné, hogy elsősorban ne adminisztratív lépésekkel, esetleg az idén már bekövetkezett kamatemelésekkel kerülje el a gazdaságpolitika a túlfűtött növekedést, hanem az árfolyam nominális és reálfelértékelődésével. Másrészt az erősödő jüan mentesítené a jegybankot a pozitív folyó fizetési és pénzügyi mérlegből keletkező devizavételi és -felértékelődési nyomás alól. Harmadrészt egy rugalmasabb árfolyammal együtt járó erőteljesebb piaci nyomás nagyobb fegyelmet kényszerítene ki a fiskális politikától és a bankrendszertől.

Rövid távon azonban nem várható, hogy a kínai valuta árfolyama erősödjön a dollárral szemben, és ezzel segítse a dollárt a többi kulcsvalutával szemben. Egyrészt Kínában változatlanul erőteljes az ellenérzés a rugalmas árfolyammal szemben, különösen az ezzel együtt járó erőteljesebb spekuláció miatt, aminek kitüntetett szerepet tulajdonítanak az 1997-1998-as ázsiai valutaválságok kirobbantásában. Másrészt a rugalmas árfolyam kialakítása stabil makrogazdasági környezetet, erős pénzügyi szektort és határidős piacok kialakítását igényli, ami időigényes folyamat. Mielőtt áttérnek a rugalmas árfolyamra, elkerülhetetlen a gyengélkedő és kétes hitelek állományának csökkentése, a bankrendszer konszolidálása, a fiskális politika reformja. A jüan felértékelődése ellen szól továbbá az is, hogy az elmúlt időszakban kissé mérséklődött a növekedés üteme, a gazdaság túlfűtöttsége. Ugyanakkor a kínai export növekedése kismértékű felértékelődés mellett is fenntartható lenne a folyamatos tőkebeáramlás, bővülő beruházások és alacsony munkaerőköltségek miatt.

Mindezek alapján a címben feltett kérdésre a válasz az lehet, hogy "majd egyszer, de nem most". Rövid távon nem várható, hogy a kínai hatóságok elfogadják a nemzeti valuta mesterséges vagy piaci alapokon nyugvó erősítését, kissé visszafogva a kínai export növekedését, és lehetőséget adva a többi ázsiai országnak is arra, hogy kicsit felértékelődjön valutájuk árfolyama a dollárral szemben. Így a korrekció forrása csak az amerikai gazdaságpolitika, az egyensúlyi zavarok kezelése lehet. Amíg azonban ezen lépések éreztetik hatásukat, hosszú idő telik el, és a dollár további mélypontokat érhet el az euróval, a jennel és a többi kulcsvalutával szemben.