Választások után - döntések előtt

Az amerikai gazdaság az idén és vélhetően 2005-ben is 3,5-4 százalékkal növekszik, számottevően meghaladva az EU és több év átlagát véve a japán gazdaság bővülését. Ebben meghatározó szerepe van a munkatermelékenység és a tőkeállomány növekedésének, amihez hozzájárul az infokommunikációs ágazat gyors térnyerése, illetve ezen eszközök széles körű alkalmazása más ágazatokban, és az ezáltal kikényszerített hatékonyságnövekedés. A növekedés immár tartós keresleti oldali forrása a 2001-2004 közötti laza fiskális politika által gerjesztett kormányzati vásárlások, valamint a magánszektor beruházásainak növekedése, miközben a lakossági fogyasztás és a nettó export hozzájárulása csökken.

A főbb versenytársakkal szembeni pozitív növekedési rés egyik fő oka a munkatermelékenység eltérő alakulása. Míg 1995 előtt az EU15-ben a munkatermelékenység növekedése 2,5 százalék és az USA-ban 1,5 százalék volt, azóta a dinamika felcserélődött, és a közel 2 százalékpontos váltáshoz fele-fele arányban járult hozzá a tőkeállomány és a termelés hatékonyságának növekedése az USA-ban. A váltás eredményeképpen ismételten nőtt az egy főre eső jövedelemben és termelékenységben az USA és a fő gazdasági övezetek közötti rés: miközben az egy főre eső termelékenység szintje 1995-ben az EU15-ben elérte az amerikai szint 97 százalékát, addig ez 88 százalékra csökken 2004-re, ami megegyezik az 1980-as évek közepének szintjével. Az aktuális növekedés eltérése mellett a kilátások is kedvezőbbek az USA-ban, mert mind a növekedés szempontjából fontos tényezők (a beruházási ráta, a k+f szintje, az oktatási kiadások, a humán tőke minősége) kedvezőbbek, mind a gazdaság reagálása rugalmasabb volt az ICT és a globalizáció teremtette alkalmazkodási kényszerre.

A növekedés azonban jelentős egyensúlyzavarokkal társul: magas és folyamatosan növekszik az államháztartási hiány, a belföldi felhasználás növekedése meghaladja a rendelkezésre álló jövedelmek bővülését, az alacsony megtakarítási ráta magas és növekvő folyó fizetésimérleg-hiányt eredményez, a dollár árfolyamában az elmúlt időszak gyengülése mellett is magas a további értékvesztés valószínűsége. A problémáknak csak egy része ciklikus jellegű és kapcsolódik a 2001-2004 között alapvetően ösztönző jellegű monetáris-fiskális politikai egyveleghez, másik része strukturális jellegű.

Az új amerikai elnöknek több kérdésben is lépéseket kell tennie, amiből három járhat rövid távon is fontos és globális következményekkel. Egyrészt megoldást kell találnia arra a kérdésre, hogy miképpen kezeli a magas államháztartási hiányt és a növekvő államadósságot. A kérdésnek vannak rövid távú, ciklikus elemei (miképpen következik be az eddig expanzív fiskális szigorítása) és hoszszabb távú strukturális elemei (például az egészségügyi rendszer finanszírozása) is. A fiskális korrekció ütemezése, mértéke döntően befolyásolja a monetáris politika mozgásterét, a keresztárfolyamokat és a növekedés szerkezetét is.

Másrészt a gazdaságpolitikának figyelnie kell, hogy miképpen történik meg a folyó fizetésimérleg-hiány mérséklődése és ezzel összhangban a dollár korrekciója. A folyó fizetési mérleg és a nettó külföldi eszközök állományának alakulása alapján a dollár felülértékelt és szükséges középtávú korrekciója. A dollár gyengülésének mértéke azonban fontos kérdés a lassuló exportnövekedéssel szembesülő eurózónában vagy Japánban, de hasonlóan az exportorientált növekedésre és a világkereskedelem bővülésére épülő kínai és tágabb értelemben távol-keleti növekedés szempontjából. E régiók növekedésére a vélhetően tartósan magas olajárak, a korábbi lazából semlegessé forduló monetáris politikák mellett egy jelentősebb keresztárfolyam-változás nem lenne kedvező hatással.

Végezetül, az előbb említett problémához kapcsolódóan is az új elnöknek a gazdaságpolitikai koordinációt tekintve el kell gondolkodnia a kooperatív vagy konfrontatív stratégiákat illetően. Miközben elvileg fenntartható az amerikai gazdaságpolitika megközelítését jól jellemző és az ikerdeficittel kapcsolatosan Connolly volt pénzügyminiszter által képviselt álláspont ("It may be our deficit, but it is your problem"), hosszabb távon a kooperatív megközelítés az USA és a világgazdaság számára is kifizetődőbb stratégia lehet.