A rendkívül éles árverseny buktatói

Véleményem szerint nem hoz számottevő változást a hazai vagyonvédelmi piacon, ha a parlament a jelenlegi formában fogadja el a törvénymódosítást. A tervezetből ugyanis kimaradt több, a munkaadók és -vállalók által javasolt fontos módosítás. Különösen a kamarai tagság (Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara) kérdésének rendezését tartom elhibázottnak. A kormány által elfogadott tervezet szerint az ágazatban tevékenykedő vállalatok számára ugyan nem lesz kötelező a kamarai tagság, azonban regisztráltatniuk kell magukat a szervezetnél. A szakma javaslata ezzel szemben az volt, hogy a kamarai tagságot tegyék önkéntessé. A módosítástervezet a gyakorlatban nem jelent változást, mert a kamarának ugyanolyan jogosítványai lesznek a regisztrált cégek felett, mint a tagok esetében, amelyet szakmailag semmi sem indokol. Ráadásul a társaságoknak továbbra is kiadás, mivel a korábbi tagsági helyett a jövőben regisztrációs díjat kell majd fizetniük. A tervezet tartalmaz több olyan elemet is, amelyeket más jogszabályokban kellene rendezni. Ilyenek például az egyéni és alvállalkozók foglalkoztatásáról, illetve megbízásáról szóló részek, amelyeknek a munka törvénykönyvében lenne a helyük. A munkaügyi kormányzat az egyéni vállalkozók alkalmazásával kapcsolatban bizonyos területeken megengedő álláspontra helyezkedik. Hivatalosan ugyan nem engedélyezi, de nem is tiltja azt, és az ágazatokra bízza, hogy rendezze a kérdést. Ezzel azonban csak bizonytalanságot teremt; úgy vélem, ezekről a kérdésekről még hosszas megbeszélések, viták várhatók a szakmán belül.

Az elmúlt években a stagnálás jegyeit mutató vagyonvédelmi ágazatban hozott-e valamilyen változást 2004?

Az idén a hazai biztonsági piacon egyedül az őrzési területen volt komoly növekedés, a nagy állami megrendeléseknek köszönhetően. A Magyar Honvédség átalakításának részeként ugyanis a honvédelmi tárca számos katonai létesítmény őrzését magáncégekre bízta. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az állami megrendelések odaítélésénél még mindig komoly szerepet játszik a politika abban az értelemben, hogy akkor is a hazai céget támogatják, ha a gazdasági szempontok ezt nem indokolják. Jó példa erre a honvédségi ingatlanok őrzésére kiírt pályázat, ahol kizárólag magyar cégek nyerhettek, illetve az, hogy piacvezető Group 4 Falcknak szinte egyáltalán nincs állami megrendelése. Példaként a Magyar Posta évente több ezer milliárd forintos pénzforgalmának bonyolítására, illetve a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Államkincstár és a Malév létesítményeinek élőerős őrzésére kiírt eljárásokat lehet megemlíteni sikertelen állami pályázatokként, amelyeken indult a cég. Ráadásul ezzel a szemlélettel elvehetik a külföldi tulajdonban lévő cégek kedvét a további befektetésektől is. A Group 4 Falck 1990 óta van jelen Magyarországon, évente 700-800 millió forintot költünk fejlesztésre, és nagyon várjuk már, hogy mikor jön el az az idő, amikor nem érvényesülnek már ezek a szempontok.

Minek kellene változnia ahhoz, hogy tartós fejlődésnek indulhasson az ágazat?

Legalább 50 százalékkal, ezer forint körüli szintre kellene emelkednie a megbízási óradíjnak. Míg Nyugat-Európában egy órára 25-30 euró a tarifa, addig nálunk sokszor még a 3 eurót sem éri el. A piaci szereplők nagy száma miatti rendkívül kiélezett árverseny a költségek leszorítására ösztönzi a szolgáltatókat, hiszen csak így juthatnak megbízásokhoz. Ezt sokan úgy érik el, hogy a vagyonőrök foglalkoztatásánál nem teljesen jogtiszta eszközöket alkalmaznak. A jelenség visszaszorításához egységes, szigorúan betartatott jogszabályra lenne szükség.

Van-e érezhető hatása az európai uniós csatlakozásnak a hazai vagyonvédelmi piacon?

Fontos változás, hogy uniós hatásra a vagyonvédelem terén is megindult az ágazati párbeszéd a munkaadói és -vállalói oldal között, amelyet a munkaügyi kormányzat is támogat, és elképzelhető, hogy létrejön az ágazati kollektív szerződés. Ez azért lenne fontos, mert lehetőséget adna a foglalkoztatás feltételeinek pontos szabályozására, elősegítve a jogkövető magatartás elterjedését.

A közelmúltban ment végbe a Group 4 Falck és a Securicor fúziója nemzetközi szinten. Magyarországon hol tart jelenleg az egyesülés, milyen lépések vannak még hátra?

A napi feladatok és működés területén is gyakorlatilag lezárult a két cég magyar leányvállalatainak összeolvadása.

Az egyesüléssel kapcsolatban több olyan vélemény is elhangzott, hogy az új cég túlsúlya révén már versenykorlátozó tényező lehet a hazai piacon. Mennyiben tartja reálisnak ezt a felvetést?

A fúzióhoz megkaptuk a versenyhatóság jóváhagyását, amely azt mutatja, hogy a hivatalos szervek alaptalannak tartják az ilyen félelmeket. A vagyonvédelmi tevékenység alapvetően három külön ágazatba sorolható, és bár a Group 4 Falck mindegyikben piacvezető, meghatározó részesedése a pénztárolást, -szállítást magában foglaló pénzforgalmi területen van. Ebben a szegmensben a Securicor bevétele mindöszsze 15 százaléka volt a Group 4 Falckénak, így itt sem hozott komoly változást az erőviszonyokban az egyesülés. A riasztórendszerektől az autóvédelemig terjedő biztonságtechnikai szegmensben és a biztonsági őrzés terén pedig rendkívül sok a piaci szereplő, így ott még kevésbé érezteti hatását a fúzió.

Mekkora az egyesített cégek piaci részesedése?

A pénzforgalmi területen 50, míg az őrzésben és a biztonságtechnikában 10-10 százalékos a piaci részesedésünk. A két cég 14 milliárd forintos egyesített idei árbevételének felét a pénzforgalom, 35 százalékát az őrzés, 15 százalékát a biztonságtechnika adta.

Mi bizonyult a legnehezebb feladatnak az egyesüléskor?

A pénzszállítási terület ügyeinek rendezése. A gondot az jelentette, hogy a Securicor és a Group 4 Falck is kiépítette a maga országos hálózatát, amely számos területen párhuzamosan működött. A telephelyek közül az összeolvadáskor sokat be kellett zárnunk, ugyanakkor a változások miatt teljesen új járatköröket is ki kellett alakítanunk.

Hogyan fogadták a fúzió hírét az ügyfelek? Voltak, akik erre hivatkozva felmondták a szerződésüket?

Közvetlenül az egyesülés miatt egyetlen partner sem kezdeményezte a meglévő szerződés felmondását, de a Securicor megállapodásainak átvizsgálása után gondot okozott, hogy a cég árszínvonala alacsonyabb volt, mint a Group 4 Falcké. Emiatt újra kellett tárgyalni az árakat, és ez több esetben a szerződés felbontásához vezetett. Az így elvesztett megbízások mintegy 20 százalékos veszteséget jelentenek az árbevételt tekintve, ami, úgy gondolom, az ilyen jellegű összeolvadásoknál jó eredménynek számít.

Ha már szóba került a fúzió okozta veszteség, mennyibe került, milyen áldozatokkal járt a két társaság egyesítése?

A költségek megközelítik a félmilliárd forintot, de a párhuzamos működés felszámolásából adódó megtakarítások várhatóan hasonló nagyságrendűek lesznek. Az összeolvadás miatt bizonyos pozíciók megszűnéséből adódó elbocsátások költségei mellett a pénzforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatban kiépített párhuzamos infrastruktúra megszüntetése is komoly tétel volt. Így például pluszköltséget jelent a Securicor hosszú távú ingatlanbérleti szerződéseinek felmondása. Az összeolvadás miatt a két cég egyesített létszámának tíz százalékát, közel 500 embert bocsátottunk el. A leépítés a pénzszállítási üzletágnál és az adminisztratív feladatokat végzők körében volt a legérezhetőbb.

Terveznek-e felvásárlásokat a jövőben? Ha igen, milyen cégek kerülhetnek a célkeresztbe?

A biztonságtechnikai és az őrzési területen biztosan. Az elmúlt évben is voltak ilyen jellegű tervei a Group 4 Falcknak, azonban ezek a fúzió miatt tolódtak. Természetesen csak olyan cégek megvásárlásáról lehet szó, amelyek érzékelhetően növelik a Group 4 Falck piaci részesedését. Az őrzési ágazatban ez legfeljebb tíz társaságot jelenthet, amelyek éves árbevétele eléri vagy valamivel meghaladja az egymilliárd forintot. A kiválasztáskor azért egyéb szempontok - szolgáltatásportfólió, szakmai színvonal, ügyfélkör - is szerepet játszanak majd, különösen a biztonságtechnikai területen, ahol még a legnagyobb cégek forgalma is egymilliárd forint alatt van.

Mi a helyzet a harmadik területtel, a pénzforgalmi ágazattal?

Ebben a szegmensben nincs reális lehetőség a felvásárlásra, a területen még meghatározónak számító Securitas ugyanis nem eladó. Igaz, 2005-ben várhatóan elindul az állami kézben lévő, a Magyar Posta pénzforgalmi feladatait ellátó JNT privatizációja, és ebben megpróbálunk részt venni. Komoly esély van azonban arra, hogy ha sikeresen is pályáznánk, a versenyhatóság nem engedélyezné számunkra a társaság megvásárlását.

Az ilyen döntésekben mennyire kap szabad kezet a cégen belül a magyar leányvállalat?

A felvásárlásnál teljesen szabadon dönthet a magyar leányvállalat, ami logikus is, hiszen a helyi vezetés ismeri jól a helyi viszonyokat. A pénzügyi modellhez azonban szükség van az anyacég jóváhagyására.