Német ágyúval magyar verébre

Az uniós tagság mindenféle sorompók lebontását hozza majd el - reméltük Magyarország csatlakozása előtt. Tettük teljes joggal, hiszen a sorompó másik oldalán is így gondolták, legyen szó a termékek vagy a munkaerő áramlásáról. Igaz, amott nem lelkesedtek annyira, ám furcsa módon mintha nem vették volna észre, hogy a kelet-közép-európaiak időközben egy könnyed szökkenéssel átlépték vagy kikerülték az amúgy nem túl magasra helyezett sorompót.

Érthetetlennek tűnik, a német hatóságok miért éppen a csatlakozással egy időben döntöttek úgy: eljött az ideje, hogy szigorúbban ellenőrizzék az országukban munkát vállalókat, oda munkaerőt közvetítőket vagy szerződéssel teljes beruházásokat levezénylő vállalkozókat. Hiszen aki a kilencvenes években ki akart menni, egy kétoldalú megállapodásnak hála, már ki is ment. Nem véletlen, hogy a tavaly május után a régi tagállamok statisztikáiban megjelenő "új munkavállalók" nagy része valójában évek óta ott dolgozott, EU-tagként azonban bátran regisztráltatta magát - és kezdett el mellesleg társadalombiztosítási járulékokat fizetni, önként hozzájárulva a gazdaság kifehérítéséhez.

Naivitás lenne azonban azt hinni, az európai integráció folyamata mindenre magyarázatot ad. A németeknél a harmincas évek óta nem volt ennyi - ötmillió - munkanélküli, annak ellenére, hogy a kormány fájdalmas szociális reformokkal igyekszik megfordítani a kedvezőtlen gazdasági folyamatokat. Mivel azonban az Agenda 2010 reformcsomag eddig egyetlen eredményt hozott, a szociáldemokrata-zöld kormánykoalíció zuhanásszerű népszerűségvesztését, biztos sokat számít, ha néhány magyar és más kelet-közép-európai országból érkezett céget razziák után "bűnszövetkezetté" minősítenek. A németek boldogulása szempontjából végül is ugyanannyira lényegtelen, hogy a hatóságoknak igazuk van, vagy sem, mint az, hogy szankcióik nyomán néhány száz dolgozó esetleg elveszíti a munkáját.

A feketemunka vagy a bérek lenyomása ellen folytatott küzdelmet sem oldja meg ez a néhány ellenőrzés. Így az eljárás legfeljebb rosszindulatú, ám igen látványos kinyilvánítása annak, hogy a kormány éberen őrködik a német munkavállalók jogai felett. Más kérdés, hogy utóbbiak mindebből semmit sem profitálnak.