Régiós rigolyáink

Bár száz lépéstől hangos az ország, úgy látszik, egy dologban ismét visszalépünk, vagy legalábbis nem merünk előrelépni. A kormány ebben a ciklusban már nem számol a

- választott regionális közgyűléssel és intézményrendszerrel rendelkező - közigazgatási régiók létrehozásával. Beéri azzal, ami van: a tervezési-statisztikai régiókkal. Ki emlékszik már arra, hogy ez a koalíció, amikor indult, programjába sorolta a regionális önkormányzatiság megvalósítását?!!

A szakértők - többnyire magukban - boronganak. Tudják, hogy a jelenlegi közigazgatási rendszer legfeljebb az európai uniós minimumnak felel meg, s a reformja elkerülhetetlen. Tudják azt is, hogy a területfejlesztés intézményrendszere csak akkor működőképes, ha fejlődésében követi a közigazgatásé.

A politikusok pedig előremenekülnek. Egymással versengve jelentik be, hogy 2007-től Magyarország mind a hét (tervezési-statisztikai) régiójának lehetősége lesz saját fejlesztési terv készítésére, sőt az igazi régiók működési szabályrendszerét is ki lehetne dolgozni ebben a kormányzati ciklusban. Azt már csak halkan és kevesen teszik hozzá, hogy ezeknek a terveknek csupán akkor lehet "maradásuk", ha harmonizálnak a kormányzat (a központi hatalom) törekvéseivel. A szabad demokrata pártelnök a közelmúltban ki is állt az azonnali közigazgatási reform mellett, hogy 2006-tól megalakuljanak a választott régiók. A kibicnek persze semmi sem drága - replikáztak a másik oldalról.

Valójában hétnél több a tizenkilenc. Igazából a szocialistákat érintené érzékenyen, ha megszűnne a - zömében általuk vezetett - megyék egyeduralma. A politikai színtéren pedig széttárják a kezüket, mondván, képtelenség a döntéshez szükséges, kétharmados többség elérése a parlamentben.

A régiós rigolyákból így tűnik elő az a csapda, amelyben Magyarország vergődik - nemcsak az igazi régiók hiánya miatt.