Totális ellenzék

A totális ellenzéknek szomorú volt az előző hete, és a következő sem ígérkezik vidámnak. Gyurcsány Ferenc ma bejelent, amivel ellesz egy darabig a nyilvánosság. Pláne, hogy a családtámogatás kerül napirendre, amely érthető okokból - családokból épül a nemzet - mindenkit érdekel. Az ügyben régóta viaskodik a két koalíciós párt, és úgy tűnik, megint a szabad demokraták "nyernek": ők forszírozták ugyanis tűzön-vízen át a családi pótlék emelését.

A miniszterelnök tehát nem lankad. A száz lépés szárnyakat ad, nincs az a cement - vagy Hiller István-magánakció -, amely visszafoghatná őt. Ezért is érthetetlen, aktuális interjúinak egyikében miért bonyolódik az ellenzéki magatartásformák harcias elemzésébe. A köztársaság lelki nyugalmát feldúló Fidesz képének felfestésével Gyurcsány ismét az ellenzék ellenzékének pozíciójába lavírozza magát. Nem nyerő kiindulópont, bár az is igaz: 2002-ben Orbán Viktor "diktatórikus" hajlamainak kidomborítása hozott szavazatokat.

A Fidesz-elnök amúgy is bajban van. A tokaji sztori enyhén szólva problematikus. Sokan sokfélét összehordanak erről - támadásban és védekezésben is -, holott a képlet roppant egyszerű. Regnáló miniszterelnök semmilyen fórumon sem adhat tanácsokat rokonoknak, barátoknak, üzletfeleknek olyan kérdésekben, amelyekben állami pénzek is forognak. Nyilvánvaló, bármire is jusson az ügy politikai hasznának lefölözésére alakuló vizsgálóbizottság - komédiánál többre nem számítunk -, meggyőződéses hívei számára Orbán óriás marad. Ám a választási diadalhoz a politikai identitásában hajlékony közönség nagyobbik részét is meg kell szereznie-tartania a Fidesznek. (GA)