Budapesti kompromisszum: nem rossz, csak korai
Nem is olyan rossz, csak éppen túlságosan korai Gyurcsány Ferenc kompromisszumos javaslata az átmeneti uniós költségvetésről, ha London irányításáról nem sikerülne megállapodni a hétéves büdzséről. Nem rossz, mert 1. valóban könnyen elképzelhető, hogy a brit elnökség alatt nem lesz megállapodás; 2. az átmeneti büdzsé az új tagoknak és így hazánknak is viszonylag kedvező luxemburgi javaslatokból indulna ki; 3. így legalább három évre biztosítani lehetne az új tagoknak a nagy pénzeket, utána meg úgysem lehet látni még, mi következik.
De túl korai a felvetés. Még el sem kezdődött a brit elnökség, s nem lehet tudni, mit tesz majd le az asztalra London a büdzsévitában. Nem biztos, hogy a radikális reformot már a következő költségvetési ciklusban teljes egészében "le akarná nyomni" a többi tagállam torkán. Ez biztosan nem sikerülne, s tudják ezt Londonban is. A brit pragmatizmushoz illőbb lenne, ha a britek maguk is csak hosszabb távon akarnák fenekestül felforgatni az EU-t. Akkor viszont illendő lenne megvárni a nyitólépésüket, mielőtt rájuk borítanánk elnökségük sakktábláját.
Persze nehéz konstruktívnak lenni a jelenlegi helyzetben, és a magyar kezdeményezés még mindig inkább annak tűnik, mint Kwasniewski lengyel elnök javaslata az unió céljait meghatározó páneurópai népszavazásról. Vagy Párizs hozzáállása, amely még mindig a dühös prüszkölésnél tart a csúcs sikertelensége miatt. Pedig most már a hogyan tovább kérdésére kell megoldást találni. Az ötletbörze megindult, az átmeneti büdzsé terve akár még a kiutat is megmutathatja. A kérdés az, hogy mindenki meg akarja-e találni a kiutat. (UGy)
