Egykulcsos adó a kalapból

Első pillantásra valóban azt gondolnánk, hogy a kulcsok eltörlése rendkívül leegyszerűsíti az adórendszert, milyen szép is az, amikor minden adóteher például 19 százalék. Valójában azonban ennek a lépésnek az égvilágon semmi köze az egyszerűséghez. Adópolitikai szempontból az egyszerűség és átláthatóság kritériumát akkor teljesíti meg egy adófajta, ha annak mechanizmusát az adófizetők megértik, az adófizetési kötelezettség egyértelmű és egyszerűen kiszámítható. Ebben a felfogásban aligha az okozza - mondjuk - a személyi jövedelemadó bonyolultságát, hogy egy vagy három kulcs van-e. (Érdemes megnézni, hogy az adócsomag 60 oldalas segédletéből mekkora rész szól a sávos progresszivitás gyakorlati alkalmazásáról - nem egészen egy oldal. A maradék 99 százalék valami másról.)

Szintúgy aligha nevezhető egyszerűsítésnek, ha a közműdíj és a plazmatévé egyazon áfakulcsba esik. Legfeljebb a kiskereskedők áfabevallását könnyíti meg kissé, de a mai digitalizált világban már ennek a hatása is elhanyagolható.

A "legyen minden adónak ugyanakkora a kulcsa" mozgalom amúgy két praktikus okból is teljesen értelmetlen. Egyrészt egymástól teljesen független adókról van szó, amelyeknek az adóalanyai sem ugyanazok (például az szja és a társasági adó esetében). Másrészt szó sincs valamiféle "mindenki ugyanúgy adózik" elv érvényesítéséről, hiszen a különböző adófajták mindenkit másképpen érintenek, vagyis ez a változtatás semmit nem mond az adórendszer személyre szóló terheiről. Az adórendszer egyszerűsítése szempontjából tehát az egységes adókulcsok bevezetése nem több, mint egy bűvésztrükk.

És ezzel át is evezhetünk a méltányossági szempontra. A közgazdászok azt tartják, hogy egy adórendszer egyszerűsége és méltányossága között ellentmondás feszül, mert az egyszerű adóztatás törvényszerűen nem tud figyelembe venni minden méltányossági elemet. Ezt a megállapítást hely hiányában most nem finomítanánk, csupán megjegyezzük, abban is konszenzus mutatkozik, hogy az adórendszert lehet odáig bonyolítani, hogy a fenti összefüggés megfordul, és éppen az adórendszer összetettsége akadályozza meg a méltányossági szempontok érvényre jutását. (Aki szeretne ilyet látni, javasoljuk, olvassa el a magyar szja-törvényt.)

Mivel az egykulcsosságnak nincs köze az egyszerűséghez, ezért ebből a kapcsolatból és a magyar adórendszer visszásságainak ismeretében csupán annyit tudunk megállapítani, hogy az adórendszer igazságosabbá tétele szükséges, és ha az egykulcsos adó ezt támogatja - ám legyen. Csakhogy az egykulcsos adó ezt a követelményt sem elégíti ki, sőt itt még csak egy jóindulatú "semleges" jelző sem fogalmazható meg. Az áfa esetében a helyzet egyértelmű: azok a termékek kerülnek magasabb kulcsba, amelyek az alacsonyabb jövedelműek fogyasztásában nagyobb súlyt képviselnek (például alapvető élelmiszerek, gyógyszerek, közműszolgáltatások). Pedig az áfa eleve nem tartozik a kifejezetten méltányos adófajták közé. Mivel a módosabbak jövedelmük nagyobb részét takarítják meg (így nem fizetnek utána áfát), a szociális szempontokból létező két- vagy többkulcsosság intézménye is csak tompítani tudja az adó degresszivitását.

Valamivel összetettebb a helyzet az szja esetében. Amennyiben szimplán arról lenne szó, hogy a több kulcsot egy váltja fel, nyilvánvaló lenne a méltánytalanság, hiszen az adórendszer egyetlen progresszív eleme tűnne el (leszámítva néhány kisebb jelentőségű illetéket és tárgyi adót). Ezzel kapcsolatban azonban érdemes két helyen is pontosítani. Egyrészt az egykulcsos szja a világon sehol nem egykulcsos, egy-két adókedvezmény vagy egyenesen egy 0 kulcsos jövedelemkategória bevezetése, megtartása miatt. (Igazából az elnevezés olyan pongyola, hogy nem is szabadna használni.) Másrészt éppen emiatt az új, gyenge progresszivitású rendszer nem változtatja meg jelentősen az adóztatási szerkezetet, csak most nem a felső középosztály által magának megszavazott (megtakarítást, lakásvásárlást támogató) jelentős adókedvezményeken keresztül, hanem a magas adókulcsok hiányával állít elő hasonlót.

Paradox módon pont ez a nem éppen szívderítő jelenség az egyetlen, amely az egyszerűsítéshez hozzájárul. A világ akkor lép előbbre, ha érdekek fűződnek hozzá. Vagyis az egykulcsosság nem az egyszerűség és méltányosság útja, hanem annak az ára.